PM Online | Korábbi cikkeink

Baljós előjelek: az esős vasárnap ebédidejében asztalonként legalább egy marketingtanácsadó és két-három gyerek esik, utóbbiak közül a padlóra is néhány. De aztán rögtön fel is pattannak, rohangálnak tovább.

Szemrehányást senki sem tehet, minden vastag pénztárcás budai újpolgár hozta a porontyot, egyik sem zajosabb a másikénál, de azért mégis mindenki egyszerre sóhajt föl, mikor a gyerekek feletti uralmat átveszi egy erre a célra fenntartott animátor, aki hangvédett helyre gyűjti össze a csapatot valahol a biztonságosan távol eső szuterénbe. Aztán már csak akkor kerül elő egy-egy rosszcsont, mikor megérkezik asztalukhoz a gyerekmenü, bolognai spagetti vagy krumplipüré, sült virsli, ketchup képében. A gyerekek játszódnak, a BMW sportterepjárók kint szuszognak a szemerkélő esőben, a marketingesek és a brókerek családi életet élnek. Baljós előjel az is, ha egy étterem szokatlan elánnal hirdeti magát, egyelőre ritkaságszámba megy, ha óriásplakátról, internetes bannerekről, citylight poszterekről köszön vissza a cégér.
Mindezek ellenére a Cascade kifejezetten emberi léptékű helynek bizonyul. Semmi erőlködés, semmi izzadságszagú sznobizmus: könnyed, de magabiztos pincérek, nem alázkodnak meg, de nem is fennhéjazók, pont kellemes hangulatot teremtenek lazaságukkal. A belső tér is igényesen berendezett, a kialakításkor nem esett túlzásokba a kivitelező, bár a színvilág mégis kicsit merésznek mondható. A konyha trendi, de vele sem szalad el a ló, ismeri a dörgést, mégsem akar a kevésbé képzett vendégek orrára koppintani az extrém újításokkal. A palócleves egyszerre múlt és jövő: hagyományos ízek, jó állagú krumpli és hús, fűszeres, sűrű lében, de még egy kapucsínós bögréhez képest is aprócska leveses csésze csalódást kelt. A halibut filé egészen mesés. Friss, kíméletesen megsütött, minőségi halszelet, rajta vastagon rétegelt, zöldfűszeres, ropogós kenyérmorzsa, kiváló köretnek bizonyul a könnyed rántott cukkini és a sült paradicsom. A hozzá kínált majonézes mártás megmosolyogtatóan megegyezik a Big Mac rafinált dresszingjével, kérdés, mennyit kellett ehhez kísérletezni az arányokon… Az év eddigi legjobb fogása viszont nem is a hal, hanem a kacsamell-steak, bár nem is inkább maga a kacsamell, sokkal inkább a magvakkal készített köleslepény, amelyet sűrű, narancsos juharszirup von be, bőségesen adagolt, friss rozmaringágakkal összeforralva. Nem hiszünk a nyelvünknek, tényleg ámulatba ejtő újítás. Mint egy sűrű, mégis könnyed, narancsos törökméz, beleragad az ember szíve. Ha a halibut a legmodernebb európai gasztronómiát képviseli, akkor a köleslepény a legszebb hazai tradíciók előtt emel kalapot. Ragyogó, pazar, utánozhatatlan. Ehhez képest persze már minden visszalépés lenne, de a híres olasz desszert, a Semifreddo mindenképpen az, akár saját jogán is. Nem rossz, de nem is olyan, amire 5 percnél hosszabban emlékeznénk. Finom, citrusos-vaníliás parfé, jellegtelen piskótadarabkán, az étlapon jelzett trópusi gyümölcsöket ezúttal kizárólag a narancs képviselte, a többiek nyilván az eső miatt nem jöttek el. De nem is baj, ahol ilyen rozmaringos-narancsos juharsziruppal vonják be a tökéletes magvas köleslepényt, ott minden esetleges kifogásért mi kérünk elnézést. Elnézést.