Cloverfield – Kritika
2008-07. szám / Szalóky Bálint
A legújabb amerikai szörnyfilm-sláger az ötletes marketingkampánynak hála már akkor képes volt rajongótábort kiépíteni maga köré, amikor még a címét sem hozták nyilvánosságra
– az első előzetes ugyanis néhány kézikamerás felvételen túl csupán a premier dátumát árulta el. Tulajdonképpen azoknak lett igazuk, akik egy újabb, ezúttal a Blair Witch Projectre hajazó mega-blöffre gyanakodtak, ezúttal azonban olyan elegánsan vernek át bennünket, hogy nincs miért panaszkodni. Matt Reeves rendező a blöffökben jártas J. J. Abrams producerrel karöltve egy kézikamerás szörnyfilmet készített, ami az álamatőr beállításokat leszámítva teljesen megfelel a műfaji követelményeknek. Így annak az elvárásnak is, hogy New York hatalmas forgatagában mindig arrafelé történjenek a leglátványosabb akciók, amerre a szereplők is mozognak, és a félig leomlott felhőkarcolóban lehetőleg még élve találjuk a megmenteni kívánt, bent ragadt barátnőt. A kézikamerázás többnyire rendben van, még ha enyhén szólva is hihetetlen, hogy a sorozatos életveszélyek közepette bárki is azzal lenne elfoglalva, hogy kézikamerájával (természetesen egy lemerülhetetlen akkumulátorral felszerelt masinával) rögzítse az eseményeket. Ami miatt szemet hunyhatunk a kisebb-nagyobb hibák felett, és egy cseppet sem zökkenünk ki a filmből, az a szemléltetett trauma pszichológiai kidolgozottsága: a Cloverfield ugyanis hiába marad a zsáner keretein belül, valójában egyáltalán nem a New Yorkban elszabaduló óriásszörnyről, hanem szeptember 11.-ről akar szólni. De nem a hőssé magasztalt tűzoltókról és a köréjük gerjesztett mítoszokról, hanem a halállal szembenéző átlagemberek tragédiájáról.
Cloverfield
Amerikai, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Matt Reeves
Főszereplők: Lizzy Caplan, Jessica Lucas, T. J. Miller
85 perc
Forgalmazó: UIP-Duna Film
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
