Lehet, hogy túl sokat néztem A Keresztapát, a jelenetet, amelyben Sonny Corleone ráront az esküvőn fényképező riporterekre, az egyiknek összetöri a kameráját, majd néhány bankjegyet dob a földre – nesze. Mindenesetre nálam valahogy úgy rögzült, hogy az igazi bűnöző, a komoly terrorista, az elszánt szabadságharcos nem látható a televízióban.
Vagy legalábbis nem ebben a minőségében, hanem mint bankigazgató, ügyvéd, a társadalom megbecsült és minden gyanú felett álló tagja. Brecht óta tudjuk: mit számit egy bank kirablása egy bank alapításához képest. Eduardo Rózsa-Flores pályáját és küldetéseinek komolyságát illetően tehát voltak kételyeim. A kételyeket némileg elmosta az élet, szegény Eduardo halálát lelte Bolíviában, és hasonlóan egy másik, történelmileg kétségkívül jelentősebb bolíviai halálesethez, Che Guevara kivégzéséhez, most sem tudjuk, hogy pontosan mi történt, ki mozgatott és milyen szálakat, ki a bábu és ki a bábjátékos.
Ez az, ami hiányzik Kepes András Eduardóról forgatott filmjeiből. Ha hiányzik. Mert Kepes nyilván azt mondaná (mondta is), hogy Eduardót nem lehet beskatulyázni, ez benne az érdekes. A riporter csak megmutat, és nem foglal állást. Ennek persze nem kell bedőlni, minden megmutatás egyben állásfoglalás, a kamera elhelyezése, a vágás, a megmaradásra választott jelenetek mind sugallatosak. Amit sugallnak, az a riporteri zavar, például a szétlőtt Gyurcsány-kép előtt, ami Kepes szerint „nem túl ízléses”. Amit még jobban sugallnak, az a korosodó riporter tisztelete és irigysége az iránt, aki megőrizte magában a kamaszkorát. |
Ha jól látom. Mert valami tényleg zavar Kepes filmjében. Talán maga Kepes, aki mégiscsak riporter, akinek sztorija van, filmje, kincs a kezében, amit mindjárt be is vált. Aki beül szakérteni a stúdióba, aki újra főműsoridőbe kerül, mert ő az egyetlen, akiben megbízott Eduardo. Kepes András az, aki feldolgozza és elfeledteti ezt a történetet is, hogy a végén ebben a kérdésben sem tudjuk: ki a báb és ki játszik.
m1
|
vissza
vissza a lap tetejére
