Hangverseny
Mozart: B-dúr fagottverseny
2009-11. szám / Fáy Miklós
Milan Turkovic és a Pannon Filharmonikusok, vezényel Hamar Zsolt
Vannak azért titkos Mozart-művek. Természetesen nem a fagottosok előtt titkosak, hiszen nekik alig van mit játszani az úgynevezett nagy zeneszerzőkről. Illetve: rengeteget játszanak, csak bent a zenekarban.
 Előre, a társaság elé, a közönség fokozott figyelmébe csak Vivaldi és Mozart ajánlotta őket. És ezeket a darabokat se játszanák, ha nem volnának mégiscsak fagottos sztárok. Ha nem volna, mondjuk Milan Turkovic, aki olyan meggyőzően tud érvelni a hangszere mellett, hogy az ő kedvéért még egy kis Mozartot is kibírunk. Nem is lehet megérteni, mitől volt ilyen gyászos a fagott sorsa: az emberek szeretik a hangszer melankolikus hangját, és ez a finom bánat, csöndes magány, mackós különállás, akár az életben, könnyen megy át esetlen humorba, szeretni való dünnyögésbe.
És ez csak a hangszer. Mert van hozzá egy Mozart is, aki az első tételben az egész fagottról való elképzelésünket egy kissé kérdésessé teszi, mert hajlékony, elegáns dallamokat ír neki, a második tételben pedig megszólaltatja a nagy drámát is. Érdekes, hogy hiába volt Mozart fejében bőséggel dallam, az itt megszólalót különösen fontosnak találta. Amit 18 évesen kitalált, azt később újra elővette, és pontosan megmondja, mire is gondolt: a Figaro házasságában ugyanis ezzel kezdődik a 2. felvonás. A boldogtalan, elhanyagolt grófnő Ámorhoz fohászkodik. Vagy szeressen újra belém a férjem, vagy inkább haljak meg. Hol is van a fagott kedves, mackós bumfordisága?
| hirdetés
 |
|
Művészetek Palotája
16., szombat, 19.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
