Van mostanában egy plakát az utak mentén, az emberek életét menteni hivatott, az van ráírva: „A gyorshajtás ölhet. Megéri?” Bárki, aki elolvassa ezt a szöveget, érzi, hogy valami nincs rendben vele. Az első mondatra nem következhet a második, mert túl nagy a váltás, mert bizonytalan az alany,
mert a gyorshajtás akkor is ölhet, ha nem éri meg, mert a tömörség szándéka ugyan nem értelemzavaró, mégis zavarossá teszi a feliratot. Pedig nyilván sokan elolvasták a szöveget, mielőtt az utcára került volna, hiszen ez egy reklám, valaki megrendelte, a reklámügynökség javasolta, átnézte, megvitatta, javasolta, aztán a megrendelő elé került, az is rábólintott, jött a nyomda, a plakátragasztó – és ezek szerint senki nem szólt, hogy valami baj van. De hát a biztosító a saját pénzét szórta el, az ügynökség a maga hírét kockáztatta, a plakát meg egy idő után úgyis eltűnik az utak mellől, kiheveri a világ.
Megy most egy előadás a Nemzeti Színházban, John Webster dámája, az Amalfi hercegnő. Érdekes jelmezekkel dolgoznak, a színészek fején a magas fejfedő másik fejet formáz, egy szereplő kivételével mindenki egy kükladikus figurára emlékezető magasítót hord önmagán, és hozzá hatalmas műkezeket viselnek, amelyekkel képtelenség egymáshoz érniük, viszont nagy és merev gesztusokkal kísérik a mondanivalójukat. Nem mondom, hogy bárki, aki csak ránéz, de bárki, akit kicsit is érdekel a színház, tudja, hogy ezek a jelmezek és ezek a mozgások nem Gombár Judit jelmeztervező és Balázs Zoltán rendező agyában fogantak, ők is látták Julie Taymor Oedipus Rex rendezését. Nem valami titkos anyagról van szó, DVD-n megvásárolható az előadás, és minden ott van: a kezek, mozdulatok, fejfedők – kicsit szebbek, kicsit több értelme van a kükladikusságnak, hiszen az egy görög történet, de ez van: a mi előadásunk bizony lopott holmi, a nézők nemcsak szenvedők, hanem akaratukon kívül bűnsegélyezők is. |
Nem az a kérdés, hogy ez helyes-e, nem akarok az égre nézve sóhajtozni, hogy hogyan is eshet meg ilyesmi, mert megesik. Csak nem értem. A színházban dolgozik dramaturg, más rendező, igazgató – hogyhogy nem látták a próbákat? Hogyhogy nem szóltak, hogy ez így nem mehet? Hogyhogy átvettek ilyen előadást? Mióta foglakozik a Nemzeti Színház orgazdasággal?
|
vissza
vissza a lap tetejére
