PM Online | Korábbi cikkeink

„Nem vagyok igazi író, és ez a könyv nem regény, hanem kollázs. Ollóval darabokat vágok ki a saját életemből, a mások életéből, és úgy ragasztok össze, ’ragasztó nélkül’ – sorvég! – ’élő regényt napok foszlányain’.” – fakad ki Ulickaja

immár a regény vége felé (458. oldal), és együtt tudunk érezni vele, hiszen emberfeletti munka lehetett e grandiózus regény (?) tető alá hozása. A szerző mindvégig jelen van, minden fejezetet a saját, személyes levele zár le, egy helyütt főhősével mondatja ki, hogy egy orosz írónő járt nála. Játszik az érzékekkel, folyamatosan egyensúlyoz a való és valótlan, az élő és a fikció közt. Regénye hellyel-közzel levélregény vagy dokumentum-regény, leírója, narrátora nincsen, a szereplők levelezéséből, hangfelvételek átirataiból, újságcikkekből és hivatali jelentésekből táplálkozik a cselekmény.
A címszereplő, Daniel Stein élete egy meghatározó pillanatában valóban tolmácsként funkcionál, zsidó származását rejtve a Gestapó szolgálatába szegődik, ahol a hivatali utat kijátszva megmenti a pusztulásra ítélt emszki gettó 500 lakójának egy részét. A háború után kikeresztelkedik, szerzetesnek áll, és egy keresztény szektát vezet Izrael földjén. Nem csupán a Harmadik Birodalomban tolmácsként véghezvitt hőstett miatt érzi fontosnak Ulickaja a tolmácsságot címmé nemesíteni: Stein a keserves háborút követően is egyfajta tolmács, a világvallások és elvakult hitek közti párbeszéd elkötelezett híve. „Daniel viszont egész életében egyetlen, egyszerű gondolatot követett: higgyetek, ahogy akartok, az a ti magánügyetek, de tartsátok be a parancsolatokat, viselkedjetek méltóan.” (485. oldal) Daniel Stein valós figurája a megértést és megértetést szolgálja, talán ez váltja ki az izraeli hatóságok és a katolikus egyház belső forrásainak gyanakvását, miközben hívők és nem hívők tucatjait vezeti rá a számukra üdvözítő útra. „Arra gondoltam, hogy ez az egyszerű felosztás: fasiszták- zsidók, gyilkosok-áldozatok, rosszak-jók, ez azért nem olyan egyszerű” – mondja ki Hilda, az izraeli menedékház mindennapjaiban Daniel Stein mellé szegődött német segítője, akinek naplójából a legtöbbet tudjuk meg a „tolmács” életéről. „Daniel majd elmondja neked, milyen nehéz zsidónak lenni ebben a világban, én meg megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen arabnak lenni. Főleg keresztény vallásúként és izraeli állampolgárként” – replikázik Hilda arab származású szeretője. Ebben az őrült világban tán tényleg szükség van olyanokra, akik személyiségük varázsával megteremtik az átjárást, tolmácsolnak hitek és érzetek közt.
A csodaszámba menő epizódok közt az egyik legbensőségesebb a lengyel származású Daniel Stein magánbeszélgetése régi ismerősével, Karol Wojtylával, vagyis II. János Pál pápával. Addigra már annyi izgalmas anekdotát olvastunk Steinről, hogy óhatatlanul bekattan a régi vicc: Ki az a fehér ruhás alak Kohn bácsi mellett? Egy feldolgozhatatlanul gazdag életút diribdarabjait szedegette össze a Magyarországon is rendkívül népszerű Ljudmilla Ulickaja. A történet az emszki gettó likvidálásának környékén indul, és a maroknyi túlélő újbóli találkozáskor, az ötvenéves évforduló ünnepén ér véget. Nem csoda, hogy sokat kivett belőle a sztori feldolgozása. De megérte. Legalábbis az olvasó szempontjából.