Egy dudás csárdája
Café 57
2009-13. szám / DIBBUK
A kevés rózsadombi étterem egyike már lassan tíz éve fogadja a vendégeket. A berendezés elhíresült akváriuma már a közelmúltban elhunyt Bacsó Péter étteremkritikusos filmjében is szerepelt, de más miatt is nevezetes mostanában ez a hely.
 A Café 57 konyhafőnöke, Csizmazia László ugyanis az egyetlen ember, aki minden fronton felvette a küzdelmet a vendéglátás terén egyre inkább meghatározó Magyar Gasztronómiai Egyesület és annak vezetője, Molnár B. Tamással szemben. Külső és független szemlélő ámulva látja az ádáz harcot, amely valóban minden vonalon zajlik: blogokon, újságoldalakon, szakmai fórumokon, honlapokon. Döbbenetes ez a szenvedély, amellyel nyírják egymást, és az egészben az a legelképesztőbb, hogy alapvetően két igen elkötelezett, gasztronómiai újítóról van szó. Két dudás egy csárdában? Molnár B. Tamásnak, a csúcsgasztronómia hazai pápájának vannak favorit éttermei, viszont ő maga nem főz, Csizmazia Lászlónak viszont van saját referenciakonyhája, minden amellett szól tehát, hogy az ember felkeresse a Pusztaszeri úti üvegkalickát.
A hely zsúfolásig telik az újgazdag közönséggel, kettős sorban, tilosban állnak a mesebeli terepjárók, a hely hangos az aranyifjúkacajtól és a hozzá dukáló hölgytársaságtól. A felszolgálók gyorsak, kedvesek és kompetensek, képesek rá, hogy bárki otthonosan érezze magát a többi asztaltársaságtól függetlenül, vagy inkább: azok ellenére is. Friss házikenyérrel és elsózott vajjal melegítünk, hogy aztán csalódásként érkezzen meg az eltúlzott keményítő-használatra valló, nyúlósan rezgős rebarbarakrém-leves. Az édeskés, szirupos lé kellemetlenségét súlyosbítja a bodzavirág-fagylaltnak hirdetett, fagyigombóc alakúvá préselt jeges parfé, amely íztelen savanykásságával sem tud harmóniát teremteni a bánatos tányérban. Innentől viszont kellemes élményekben van részünk. A tengeri halakkal köztudottan jó a viszonya a séfnek, ezért nem meglepetés, inkább csak örömteli tény, hogy a médiumra sütött tonhal-steak valóban bombasztikusan jó, a hozzá tálalt keleties saláta finoman játszó, thai citromfüves íze mindent visz ezen az estén. Pedig ugyancsak pazar az ördöghalas, spárgás spagetti is, amelyre akkora adagot halmoztak a friss, ruganyos állagú halhúsból, hogy szinte teher elfogyasztani. (A tálaláskor kissé már bőrösödő szaftot jótékonyan nem vesszük észre.) Igazából a sajttorta is igen finomnak bizonyul, egyedül a maracuja-szósz fanyarsága váratlan kissé, de a talapzatnak használt tészta omlós és laza, a krém pedig könnyed és tartózkodó ízvilágú. A méret tán kissé eltúlzott, de lehet, hogy az átlagnál magasabb árak arra ösztökélték az étterem vezetését, hogy legalább az adagon ne spóroljanak. A mellettünk lévő asztalnál egy hölgy épp igazgyöngy-függőt kap barátnőjétől, örömükben sikoltoznak és ölelgetik egymást. Fizetünk és kereket oldunk. Itt is voltunk.
| hirdetés
 |
|
II., Pusztaszeri út 57.
Főétel: 2190–5190 Ft
Kritika (4)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
