PM Online | Korábbi cikkeink

Kackiás bajusz, a ló kipeckelve, akár a lovasa, koronázási díszegyenruha és fennkölt tekintet. Egy pillanatra még az is felmerült bennem, hogy trükk az egész, és Borsos József a bolondját járatja velünk, amikor is műtermi lóra ülteti gróf Karácsonyi Guidó, császári és királyi kamarás úr őméltóságát, de aztán úgy döntöttem, hiszek a fényképészmester puszta valósághoz kötődő profizmusában.

Végül is, miért ne lenne lehetséges, hogy a beállítások és a hosszú-hosszú percekig tartó exponálási idő alatt Guidó lova mozdulatlanná dermedve emelte magasba dicső urát. A gyerekek, azok nem nagyon bírták a strapát, s elmélázó, bánatos, olykor dühös tekintetük a tanúbizonyítéka, hogy eléggé elegük lehetett a „fogd meg, kisfiam, szépen azt a kalapot, te pedig, kislányom, ülj egy kicsit természetesebben azon a rózsaágyon a babáddal” típusú instrukciókból, de a ló, az más. Az órákig képes emelt patával várni a kattintásra.
Borsos Józsefről úgy tartják, hogy a 19. század egyik legtehetségesebb magyar alkotója, de bevallom, azon túl, hogy ismertem a Lányok bál után vagy a Nemzetőr című festményét, melyek vitathatatlanul 19. századi művészetünk legnépszerűbb darabjai közé tartoznak, fotográfusi énjéről szinte semmit nem tudtam. Lenyűgöző, ahogy már a múlt előtti század negyvenes éveiben képes volt tágítani a kissé merev műtermi portrék keretein, s bár láthatólag fotózta, amit megrendeltek tőle, az ablakba kitehető referenciaanyag olyan aprólékos játékkedvet, olykor némi csintalanságot mutat, hogy az ember kénytelen percekig elidőzni egy-egy tucatportrénak tetsző fénykép előtt. De ilyenek a festményei is. Még a legidillibb biedermeier képből is úgy sugárzik a megfogható realitás, hogy látogató legyen a talpán, aki egyetlenegyszer sem csábul el annak, hogy jól megragadja, és koccintásra emelje a képből kikacsintó boros kupát. Ráadásul Borsos József, legalábbis úgy, ahogy a kiállítás mesél róla, nemcsak tehetséges festő és fotográfus volt, hanem vállalkozó szellemű, nyitott és örökké friss lelkületű ember is, aki, miután megjárta Bécset és a legnagyobb művészetpártoló mecénások fogadták kvázi házi festőjükké, barátjukká, végül a Szépjuhásznéban kötött ki vendéglősként. Egy biztos, annak ellenére, hogy ifjú korában még csupa teátrális gesztussal vetette vászonra a művész-sors kitaszítottságát, tudott élni. Mert ha szükségét látta, képes volt váltani.
A Magyar Nemzeti Galéria tárlata a közönség elé tárja a Borsos életéről fellelhető dokumentumok nagy részét, a művészbarátai által róla készített arcképeket, ezt követően pedig a műveken keresztül próbálja megmutatni, ki is volt Borsos József, a művész. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, illetve külföldről is érkeztek festmények a kiállításra, melyek egy része hosszú ideig ismeretlen helyen lappangott, esetleg csak reprodukcióról vagy leírásból volt ismert.