Havas, kegyetlenül hideg éjszakán egy tündöklő csillag hullott alá. Ekkor találták meg az erdőben azt a kisfiút, akit a favágó és felesége felnevelt.
A „csillagfiú” történetét Oscar Wilde írta meg, s e 19. század végi mese nyomán született a 21. századra igazított játék a Budapest Bábszínházban.
Van még királyság, ahogy az ír származású, angol szerző is elgondolta. De a koldusként és leprásként bujdokoló felségek már olyan világban lelik meg elveszett gyermeküket, amelyik a költő Gerevich András képzelete szerint inkább napjainkat idézi. Az erdei lakban mosógép könnyíti a házimunkát, a városban pedig nem vén varázsló, hanem hidegszívű popsztár ígér csodát, és média-esemény a királyi család életének fordulata. Merész anakronizmusok jellemzik Tengely Gábor rendezését, aki mégsem távolodik el az eredeti gondolattól, amely szinte visszhangzott Oscar Wilde a maga korában feltűnést keltő, végül is börtönbe, magányba, öngyilkosságba torkolló életében. A csillaggal érkezett fiúcska szépséges volt, de gőgös és szívtelen, s amikor csúffá változik, csak akkor nyerheti vissza szépségét, ha nemessé válik a lelke.
E példázatos, a tévelygéstől a bűnbánatig vezető történetet már iskolás kortól ajánlják a Budapest Bábszínházban, ahol a két egyenrangú, két változatot kínáló szereposztás február 7-én, illetve 8-án mutatkozik be. A csillagfiú a kisbababábtól a kisfiúbábon keresztül a nagyfiúbábig cseperedik fel Dercsényi Péter, illetve Jankovics Péter, idén diplomázó bábszínész-hallgatók kezében. A bábszínészek nemcsak bábokat mozgatnak, hanem mesebeli fantáziáról és humorról tanúskodó kosztümöket, sőt, maszkokat is viselnek, Bodor Judit tervei szerint, aki Gaudí ihletésére álmodta meg a Csillagfiú poétikus világát. |
vissza
vissza a lap tetejére
