Jubileumi gála
2009-15. szám / Cs. O.
szánhúzó kutyákkal, oroszlánokkal, spagetti-csatával és egy Guinness-rekorddal
Csak azt sajnálom, hogy nincs elefántszám. Keleti Márton Fel a fejjel! című filmjében Peti bohóc, alias Latabár Kámán viszontagságos kalandjai Aidával, az elefánttal, pontosabban Aidáért,
 az elefántért és a cirkuszért, egy életre meghatározták a legyezőfülűekbe vetett hitemet. A cirkusz, melynek – be kell, valljam – nem vagyok szakavatott ismerője, számomra egyet jelent az elefántszámmal. Ha az nincs, cirkusz sincs – gondoltam kissé lemondóan, s hiába a halált megvető bátorságú légtornászok, vérszomjas oroszlánok és hasbeszélők, „csakazértis” unni fogom. A 120 évvel ezelőtti cirkuszhangulatot megidéző gladiátoroknak, akik klasszikus csíkos erőművészruhában, néhány flikk-flakkal megbolondítva adták a nyitóképet, cseppnyi esélyt sem adtak az előítéleteim, mégis egy pillanat alatt elrabolták a figyelmemet. A lelkes összmunka s a megfeszített tréning mögül kikacsintó őszinte mosoly ugyanis még az elefántoknál is többet ér. Nincs itt mímelés, az alibizést a cirkuszi műfajok nem tűrik. Színtiszta profizmussal lovagolt be a porondra a Saabel család, pörgette több tucatnyi karikáját maga körül a szép hulahoppos lány, s piruettezett egy hanyagul feldobott szivardoboz alatt, négy egymásutánban (világrekord!) az igazgatófia Zsonglőr Krisztián. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy mindig minden 100%-osan sikerül. Az, hogy a kalap éle csak harmadjára áll meg a zsonglőrorron, hogy a makulátlanra idomított szánhúzó kutya renitens módon egy elhullajtott finom falatért lopakodik a háttérben, s hogy az ugródeszkáról elrugaszkodó ifjú levegőakrobatát a társai kell, hogy „észrevétlenül” a reá váró pillérvállakra helyezzék, olyan bájt ad az egyes produkcióknak, amivel manapság kevés műfaj büszkélkedhet a szórakoztatóiparban. Az egészben az a leglenyűgözőbb, hogy senki nem valamilyen akar lenni, hanem – légyen szó az akcentussal ezerféleképp hasbeszélő Kevin Hueskáról, a gyerekekkel spagetti-csatát provokáló Ayala bohócról vagy a mediterrán temperamentummal, biztosítókötél nélkül kötéltáncoló venezuelai trióról – mindenki az, ami. Guminő, légtornász, zsonglőr, artista vagy épp oroszlánidomár. Pontosabban, van, aki ez is, az is. A latinos temperamentumú zenére parádézó kötéltáncosok között ugyanis ismerős tekintet kacsint le a mélyen tisztelt nagyérdeműre, akinek feltehetően fogalma sem lesz róla, mi a furcsaság oka, s hogy a három akrobatából miért csak kettő pördül ki a porondra a fináléban. Figyelem, figyelem, attention!, ahogy a művelt cirkuszi francia mondaná, egy kötéltáncos elveszett. Vagy csak átalakult. Annyit segítek, hogy az efféle rejtélyekben a bohócok kezei mindig benne vannak…
| hirdetés
 |
|
Fővárosi Nagycirkusz
Augusztus 30-áig, szerda, csütörtök: 17.00, péntek, szombat: 15.00 és 19.00, vasárnap: 11.00 és 15.00
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
