Interjú
Christian Bale
2009-15. szám
A Batman előtti években Christian Bale egyike volt a Hollywoodot inkább kívülről szemlélő, kísérletező kedvű színészeknek, akiknek a neve csak ritkán jelenik meg a stáblista legtetején. A denevérember-jelmez azonban egy csapásra mindent megváltoztatott: Bale a legnagyobb sztárok szintjére emelkedett,
 azokéra, akikre nemcsak a leghíresebb filmrendezők, de a bulvárlapszerkesztők figyelme is kiterjed. Michael Mann Közellenségek című filmjében Bale a gyerekcipőben járó FBI erős emberét, Melvin Purvist alakítja, aki Amerika első számú közellensége, John Dillinger (Johnny Depp) skalpjára vadászik.
Van egy fantasztikus jelenet a filmben, amikor Purvis és az emberei egy farmépületben sarokba szorítják Dillingert. Mennyi ideig forgatták?
C. B.: Little Bohemia a hely neve, és jó egy hetet töltöttünk odafent. Hogy pontosan hány napot, arra már nem emlékszem, de legalább három napig megállás nélkül dörögtek a fegyverek. Szerintem több ezer sorozatot is leadtam a Thompson géppisztolyommal.
Milyen volt Johnny Depp-pel a közös munka?
C. B.: Csak kevés közös jelenetünk van, hiszen a film nagy részében Purvis üldözi Dillingert. Ahogy Dillinger a filmben mondja, míg nekünk, a törvény embereinek minden banknál ott kell lennünk minden időben, ő bármely banknál bármikor feltűnhet. A régi időkben, még mielőtt a törvényt megváltoztatták volna, a bankrablás csábító lehetőség volt mindazoknak, akik nem voltak restek kockáztatni. És ezek az emberek még a gazdasági válság sújtotta tömegek együttérzését is a maguk oldalán tudhatták.
A bankokkal szembeni ellenérzés a mostani válságos időkben is ismerős jelenség.
C. B.: Amikor Michael Mann belefogott a filmbe, még senki sem látta előre, hogy ide fogunk kilyukadni. A Dillinger-jelenséghez szorosan hozzátartozik az adott kor társadalmi-gazdasági klímája is; emberek tömegei vesztették el a munkájukat és váltak hajléktalanná, s sokakban gyökeret vert az érzés, hogy a nagykutyák, a bankárok mesterkedése tehet minderről. Dillinger sosem a magánemberek pénzére hajtott, csakis a bankokéra.
Purvis nem az a tipikus hős-figura, ha kell, tud kíméletlen is lenni
C. B.: Előkelő, déli családból származik. Vidékről jött, ahol hozzászokott a vadászathoz, ahogy az a nyitó jelenetből is kiderül. Van egy kitalált jelenet a filmben Dillinger és Purvis között, amikor Dillinger rájön, hogy lehet akármilyen sikeres is ez az ember – és sikerből nem volt hiány, hisz Purvisnél nem volt sikeresebb ügynök a terepen –, ezt a csatát, akárhogy is alakulnak a dolgok, nem az ő alkatára szabták. Purvis egy pillanatra megtorpan, amikor rájön, hogy Dillinger mindenkinél jobban belelátott a gondolataiba.
Milyennek látja Purvist?
C. B.: Mellékszerep az övé, de szerintem simán megérdemelne egy kizárólag róla szóló filmet. Viharos kapcsolatban állt J. Edgar Hooverrel, a mentorának tartotta, és kezdetben maximálisan élvezte Hoover bizalmát. Sokat elmond Purvisről, hogy az FBI Clark Gable-jeként emlegették. | hirdetés
 |
|
Igaz, hogy a Hooverrel való kapcsolata az évek során megromlott?
C. B.: Szerintem Hoover féltékeny lett Purvisra, épp azon erényei miatt, melyek kezdetben olyannyira imponáltak a számára. Purvis hihetetlenül fiatalon lett az FBI legfontosabb részlegének a vezetője, annyi közellenséget, mint ő, senkinek sem sikerült kézre kerítenie az FBI történetében. Tökéletesen illett abba a képbe, amelyet Hoover a Hivatal új arcának szánt. Hoover szemében Purvis volt a jó házból való, becsületes fiatalemberek mintaképe. Ő maga is igen rátermett ember volt, de a mai bűnüldözői arzenál tükrében nehéz elképzelni, hogy milyen hátrányban volt az akkori rendőrség mind létszámban, mind fegyveres erőben, mind gondolkodásban. Az 1933-as Kansas City-beli vérengzés előtt még csak fegyverük sem volt az ügynököknek. Egy rövid ideig minden a gengszterek kezére játszott: a Thompson géppisztoly, az automobilok használata és a törvényi kiskapuk, melyek lehetővé tették, hogy büntetlenül megúszd a dolgot, ha átlépted az államhatárt – ezek mind a gengsztereket segítették.
A filmben Purvis afféle közszereplőként jelenik meg
C. B.: A média imádta a hősies fellépését. Nagyon másfajta anyagból gyúrták, mint az ügynökök többségét. Úgy festett, mint akit skatulyából húztak volna elő. A legjobb öltönyöket viselte, egy Pierce-Arrow-t vezetett, ami akkoriban a lehető legjobb autónak számított. Emellett lovagolt és sofőrt is tartott. Szóval a média imádta. De Purvis mindig a legteljesebb mértékben ügyelt arra – és ez feketén-fehéren kiderül a korabeli újságcikkekből és filmfelvételekből –, hogy ha sikereket ért el, azokat az egész Hivatalnak tulajdonítsa, és sosem feledkezett meg Hoover említéséről. Hoovert azonban elkezdte zavarni Melvin karizmája, amilyennel ő nem dicsekedhetett, és a népszerűsége is szemet szúrt neki. Hoover a későbbiekben mindent megtett, hogy kitörölje az FBI történetéből e nem mindennapi karriertörténetet.
Igaz, hogy Purvis végzett magával?
C. B.: Sosem derült ki, hogy pontosan mi is történt. Felmerült, hogy gyilkosság áldozata lett, de a legvalószínűbb, hogy öngyilkos lett. Az sincs kizárva, hogy véletlen baleset volt, a fegyverét tisztogatta, és nem vette észre, hogy maradt még a tárban egy sorozat töltény, de az is igaz, hogy már egy ideje depresszióban szenvedett. Hoover alakja az élete végéig kísértette, több hivatalát is Hoover miatt vesztette el. Purvis nagyon tisztelte egykori mentorát, és sosem értette, hogy az miért fordult ellene.
Milyen volt a bőrébe bújni?
C. B.: A felkészülés jóvoltából valószínűleg jóval többet tudok róla és arról a pontról, amikor a Hooverrel való kapcsolata romlásnak indult, mint amennyit a film megmutat. Purvis fő feladata a filmben, hogy elkapja Dillingert, de az azért kiderül a látottakból, hogy a győzelem egyszersmind túl nagy áldozatokkal járt a számára. Oly mértékben szembe került a saját értékrendjével, oly mértékben megingott a hite az FBI-ban, hogy egy év sem telt el, és otthagyta a Hivatalt.
Mi a következő munkája?
C.B.: Hamarosan elkezdem forgatni a The Fighter című filmet David O. Russell rendezővel.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
