PM Online | Korábbi cikkeink

A Budapest Noir című regény a tavalyi év egyik irodalmi meglepetése volt. Legalábbis krimi vonalon. Az 1936 őszén játszódó történet baljóslatú, sötét és bűnökkel teli, mint maga a korszak is,

amit még sosem láttunk olyannak, amilyennek szerzője, a nyilvános siker helyett inkább az arctalanságot választó, titokzatos, nyugat-magyarországi középiskolai tanár lefestette.
A folytatás hasonlóan hideglelős, sőt, még inkább az, mint a Budapest Noir volt, merthogy időközben eltelt három év, 1939 szeptembere pedig már a második világháború nyitányához igen-igen közeli dátum. A regény éppen abban a történelmi pillanatban kezdődik, amikor Lengyelország gyakorlatilag megszűnik létezni. Menekültek özönlik el Magyarországot. Közben a nyilasok és a németbarát szalon-nácik egyre nagyobb befolyásra tesznek szert Budapesten. Folyik a szoftnak már jóindulattal sem nevezhető zsidóüldözés, és a cenzúra is bekeményít. De rend az nincs, csak látszólag. Valójában széthullás van, álságosság, moráltalanság, bizonytalanság és lappangó félelem. A Bűnös Budapest története bonyolultabb, mint a Budapest Noiré volt, két szálon is indul. A korábbi főhős, Gordon Zsigmond újságíró mellett megjelenik egy másik, a nyugalmazott detektív-főfelügyelő, Nemes Sándor is. Mindketten egy eltűnt gyógyszerszállítmány nyomában járnak. Jó darabig még csak össze sem futnak a regény lapjain. Aztán persze mégis összeér a két nyomozás, Gordon és Nemes pedig innentől együtt folytatják tovább. Egyre mélyebbre merülnek a tiltott szerencsejátékok és a drogbűnözés mindennél mocskosabb világában – ahol talán még ketten is kevesek ahhoz, hogy útját állják a bűnnek. A Bűnös Budapest kidolgozottabb, jobb és izgalmasabb regény, mint a szintén kiváló Budapest Noir. Én személy szerint remélem, hogy hasonló sorsa jut, mint az: lefordítják legalább hat nyelvre, és a filmjogait is eladják. Ha meg nem így lesz, én akkor is izgatottan várom a harmadik Kondor-kötetet.