Kétszemélyes artistamutatvány
2007-. szám / Bóta Gábor
GÁLVÖLGYI JÁNOS a Jövőre, veled, ugyanitt 2. bemutatóján új szerepben látható. Azt mondja, örül a feladatnak, de természetesen szívesen játszana az Alku című Arthur Miller drámához hasonló darabokban
Nem is olyan régen még arról panaszkodtál, hogy kiszorulsz a Madách nagyszínpadáról. Most mintha fordult volna a kocka, rád épül az évad. 
G. J.: Visszakerült a repertoárra egy régebbi darab, a Ne most, drágám! is, másrészt a Jövőre, veled, ugyanitt 2.-t jókora boldogság nagyszínpadon játszani. De azért ez inkább illene az egykori Madách Kamarába. Csak reménykedhetünk abban, Hernádi Judittal együtt, tudunk úgy játszani, hogy tele lesz a nagy nézőtér is.
Hernádival már úgy összenőttetek, mint Stan és Pan.
G. J.: Most játszottuk a Játékszínben az Édes bosszú 234. előadását Jucival, aki azt mondta, hogy "édes Istenem, mire szövetkeztünk?!." Én erre azt válaszoltam, "Juci drágám, még meg sem buktunk."
Már mindent tudtok egymásról?
G. J.: Nem, bár ismerjük egymás heppjeit. Tudjuk a másikról, mikor van rosszkedve, mikor van valami baja. A Jövőre, veled, ugyanitt 2. ugyan bulvárszerű darab, de annyi emberi van benne, hogy olyan dolgokat kell kibányásznunk magunkból, amiket az utóbbi időben nem hoztunk a felszínre. A produkcióban rengeteg szomorúság, fájdalom, könny is van. Egy kétszemélyes darab mindenképpen artistamutatvány a trapézon. Borzasztóan kell hinni a másikban, és jól kell ismerni őt.
Arthur Miller Alku című művének eljátszása után az akkori igazgató, Kerényi Imre megkérdezte, milyen irányba menjetek, és erre te, a saját elmondásod szerint, azt válaszoltad, hogy az Alku által képviselt, komolyabb irányba. Aztán ez mégsem így alakult.
G. J.: Arról, hogy a színház elfordult egy más irányba, én végképp nem tehetek. Ugyanakkor örülök annak, hogy a musical-dömpingben – amit, ha benne vagyok, nagyon szeretek —, sikerül ezt a prózában játszódó darabot bemutatni.
Két musicalben is szerepelsz, a Producerekben, és beálltál a Macskákba is. | hirdetés
 |
|
G. J.: Fantasztikus érzés volt Szegeden, négy-négyezer ember előtt játszani a Macskákat, ahogy az is fantasztikus, hogy a Madách Színházban akkora a siker, hogy szinte szétverik a házat.
Mindig féltél attól, hogy nem tudsz énekelni. Már nem tartasz ettől? G. J.: De igen. Toldy Mária, a tanárnőm ott volt Szegeden, és azt mondta, hogy igen sokat fejlődtem. Ha így megy tovább, most már a balettra gyúrok.
A Macskákban valamennyit táncolsz, aztán kilopod magad oldalra a táncosok közül.
G. J.: Szegeden azért loptam ki magamat, mert két emeletet kellett lerohannom, át kellett maszkolnom és öltöznöm. Azok a kollégák, akik régebben játsszák már Gastrofar George szerepét, hamarabb kijönnek a táncjelenetből.
A Heti hetesben való szereplésed nyilván megosztja az embereket politikai szempontból is, de vannak, akik hígnak, olcsónak tartják a műsort.
G. J.: Politikailag az embereket megosztották, és nem általam. A mai napig egyetlen pártnak nem vagyok még a pártoló tagja sem. Persze rám tesznek címkéket, ez mindig egy címkéző ország volt.
Nem lenne nehéz megmondani rólad, hogy melyik oldalhoz húzol.
G. J.: Miért kéne szégyellnem azt, amit gondolok?
Ritkán látom a Heti hetest, de hallok róla. Hogy például Gálvölgyi kezet csókolt Bajor Imrének, és ez azért már ciki.
G. J.: Ez fordítva volt. És ez úgy nem ciki, mert az úgy teljesen természetes. Reggeltől estig a politikát zúdítják a nyakunkba. Ezért bulvárhírekkel is próbálkozik a szerkesztőség. Ha sok a politika, azért jelentik föl az embert, egyébként meg azt mondják, hogy ez olyan túró. Akinek ez nem tetszik, miért nézi? Ha nem lennék benne a Heti hetesben, miben lehetnék benne? Nekem még megadatott a Gálvölgyi show. Ha ez a kettő nincs, nem vagyok ott a képernyőn. Igen sok kitűnő kollégám játszik esténként, de akik nincsenek a tévében, azok szinte nem léteznek. Ha nem lennék a képernyőn, esélyem sem lenne arra, hogy egy kétszereplős darabot bemutasson velem a Madách Színház. Ez olyan körforgás, amiből ki lehet szállni, de nem biztos, hogy érdemes. Az emberek a drámát, politikai cselszövést, ármánykodást megkapják a híradóban. Ezután sokan a színházban ki akarnak kapcsolódni. Persze, hogy szeretnék én is mást játszani. De most nem ilyen kor van. Fáziseltolódásban vagyok a korunkkal.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
