PM Online | Korábbi cikkeink

Barabás Lőrinc még csak 24 éves, de pár éve már jól ismerheti a nevét a fővárosi koncertlátogató szubkultúra. Eklektric nevű zenekarának első albumát 8-án mutatják be a hajón.

Fekete Kovács Kornél tanítványa voltál, ennyit biztosan lehet rólad tudni, de valószínűleg nem nála kezdted a trombitálást.

12 éves voltam, amikor az V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában elkezdtem trombitálni, szigorúan klasszikus zenei alapokon. Nemes Krisztina volt a tanárnőm, nála tanultam éveken keresztül. Akkoriban volt egy zenekarunk – három trombita, egy harsona meg dob felállásban –, velük boogie-woogie-t meg mindenféle régi, de könnyű zenét játszottam, nagyon élveztem. Szalagavatókon, iskolai rendezvényeken léptünk fel.

Miket hallgattál akkoriban?
Szüleim révén sok bossanova volt otthon meg Beatles, Pori Jazz-bakelitek, jó pár Miles Davis, Gillespie és Armstrong. De hallgattam klasszikus zenét is. Alapvetően mindenevő vagyok.

Hogyan kerültél aztán a Kőbányai Zenei Stúdióba?
Hallottam róla. Elmentem az egyik gálakoncertjükre, nagyon tetszett mindaz, amit ott hallottam. Úgyhogy felvételiztem, és aztán felvettek. A gimnázium utolsó két évét úgy jártam ki, hogy párhuzamosan végeztem a két sulit: délelőtt az egyiket, délután a másikat. Az utolsó kőbányai év végén letettem az előadói szakvizsgámat, majd felvételiztem a jazztanszakra, ahova rögtön fel is vettek. Hogy visszakanyarodjak az első kérdéshez: 7 évig voltam Fekete Kovács Kornél tanítványa.

Mi az, amit ez alatt a 7 év alatt tanultál tőle? Mert biztosan hatott rád…
Kornél hallatlanul zseniális pedagógus. Elképesztő aprólékossággal és alapossággal tanít. A technikai dolgokat, illetve zeneiségben mindenképpen nagyon sokat tanultam tőle.

Muzsikusok közül ki volt rád nagy hatással? Erik Truffazon kívül, mert ő szerintem kézzelfogható a zenédben.
DJ Krush és a japán trombitás, Toshinori Kondo közös albuma, a Ki-Oku, amit mérföldkőnek tartok a zenében. A nyugodt zene tökéletes megfelelője, gyönyörű munka. Miles Davis is hatott rám természetesen, ahogy játszott, és ahogy a trombitálásról meg a zenélésről gondolkodott. Hosszú távon és tág látókörrel. Nagyon sokféle stílust érintett, sőt. többet ő maga talált ki. Ha hárfázott volna, akkor is mélységesen tisztelném. Aztán hatott még rám az elektronikus zene, s nagyon szeretem a mainstream popot is: Mobyt, Madonnát, Lenny Kravitzot. Michael Jacksonon nőttem fel. De Truffazban, például, pont ezt szeretem, hogy jazz, de ugyanakkor közelít a popzenéhez is. St. Germaint sorolnám még ide, aki swinges-house-os muzsikát készít.

Most jelenik meg zenekarod, az Eklektric első albuma. Mit várjunk tőle?
Ladal a címe, ami nem jelent semmit. 12 szám lesz rajta, és nagyjából azt a műsort foglalja magában, amit már játszunk egy ideje. A lemez végül is archiválja mindazt, amit eddig csináltunk, csak koncertterem helyett stúdióban vettük fel. De hangzásra ugyanolyan lesz, mint az élő fellépéseink. És ahogy a nevünk is céloz rá, elég sokszínű anyag lett.