Interjú
David Yates
2009-16. szám
Mielőtt elnyerte volna a Harry Potter és a Főnix Rendje megrendezési jogát (és ezzel átvette a stafétabotot a rendezői székben Alfonso Cuarónt váltó Mike Newelltől) David Yatest legfeljebb csak a State of Play című brit tévésorozat rajongói tartották számon,
 illetve azok, akiknek volt szerencséjük a Richard Curtis forgatókönyvéből készült, édesbús tévéfilmhez, a Girl in the Caféhoz. Azóta azonban sok víz és több Harry Potter-film is lefojt a Temzén, Yatest ugyanis egészen a sorozat végéig, a Harry Potter és a halál ereklyéi kétrészes filmváltozatáig marasztalták.
Átok vagy áldás, hogy immár nem újonc, tehát pontosan tudja, mire számíthat, mint a Harry Potter-széria rendezője?
D. Y.: Egy kicsit mind a kettő. Az első alkalommal olyannyira belemerültem a teendőkbe, hogy a premierig fel se fogtam, milyen, minden tekintetben hatalmas vállalkozásról is van szó. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor már a bemutatónál tartottunk, és Amerikába is elkísértem a filmet. Csak akkor esett le, a bemutató nagyságrendjét és a reakciókat látva, hogy mennyi rajongónak milyen sokat jelent ez a sorozat. A második alkalommal, azaz amikor a Harry Potter és a félvér hercegnek nekifogtam, már ennek tudatában kezdtem neki a munkának, és ez bizonyos értelemben körültekintőbbé tett. Meg aztán a Potter-univerzum is változott: felnőttesebbek, szellemesebbek lettünk. Ez már nem ugyanaz a hullámhossz.
David Barron producer szerint olyan vehemenciával dolgozik, amit egy örökmozgó négyéves is megirigyelhetne.
D. Y.: Nyilván a rengeteg proifterol teszi. A tréfát félretéve, eddig minden munkám után úgy éreztem, hogy nincs tovább, teljesen ki vagyok merülve, de van valami a Potter-filmekben, a gyerekekkel való munkában – habár már egyáltalán nem is gyerekek –, ami állandóan felvillanyoz. Mindez valószínűleg az egészet átható játékosságnak is betudható. De hozzátartozik az is, hogy senki sem sietett, jóval több időm van mindenre, mint bármely korábbi forgatásom alkalmával. A tévénél, ahol a Harry Potter előtt dolgoztam, az ember megszokja, hogy egy héten át 5-6 napot forgat, egy nap alatt pedig úgy 5 percnyi anyagot rögzít. Míg ugyanez itt nem több napi 1 vagy fél percnél.
A szereplők közül tavaly többen is kihasználták a forgatások közti szünetet, és egyéb más projektekben próbálták ki magukat. Érzi rajtuk, hogy megváltoztak az élmények hatására?
D. Y.: Nagyon is. Folyamatosan fejlődnek, Emma (a Hermionét alakító Emma Watson) például jóval magabiztosabb, akár játszik, akár nem. Dan (a Pottert alakító Daniel Radcliffe) pedig maga mögött tudhatja az Equust (2008-ban Radcliffe a londoni Broadhurst Theatre előadásában játszott főszerepet Peter Shaffer drámájában – a szerk.), és ez meg is látszik rajta; egyre újabb és újabb árnyalatokkal gazdagítja a karakterét. | hirdetés
 |
|
Rendezői szemmel mennyiben jelentett újdonságot a Harry Potter és a Főnix Rendje?
D. Y.: Ami a történetmesélést illeti, ugyanazt teszem, mint eddig is, törekszem a tőlem telhető legjobban elmondani egy történet. A vizuális trükkök terén viszont jóval magabiztosabbá váltam. E tekintetben újoncnak számítottam, a Potter előtt egyszer sem volt dolgom ilyen arzenállal, de ma már ez is simán megy. A félvér hercegben azt szeretem, hogy nagyobb tér jut a komikumnak. Emlékszem, azzal viccelődtem Mike Newell-lel, miután megrendezte a Harry Potter és a Tűz Serlegét, hogy míg neki a kamaszszerelem jutott, nekem a tizenévesek befelé fordulása, a harag és a szorongás. A Harry Potter és a Főnix Rendje a kamaszkori düh és lázadás filmje volt, ezzel szemben a mostani rész azonban sokkal inkább rock’n’roll.
Hogyan írná le az új epizódot?
D. Y.: Három szóval: szerelem, bájital, rock’n’roll. Ezúttal nem hiányoznak a vicces betétek, melyekről az előző részben le kellett mondanunk. Ez a Potter más fából lett kifaragva.
(Az interjúért köszönet az InterComnak)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
