Interjú
Kis magyar funksoulbrother
2009-18. szám / WG
Pár hete tartotta második lemeze, a Hello from the Neitherlands bemutató koncertjét az A38 Hajón a jazzt funkkal és elektronikával összepörkölő Ez a divat zenekar. A basszusgitárt kezelő és a zenekarvezetői posztot is betöltő Lakinger József válaszolt a kérdéseimre.
 Hogyan sikerült a lemezbemutató koncert? Országos turnét is terveztek?
L. J.: Az A38-as lemezbemutató koncert minden várakozásunkat felülmúlta. Nagyon jó volt a hangulat, az emberek végig táncoltak, még hátul is, és ennél nincs jobb visszajelzés. Országos turné ősszel lesz. Több olyan zenekarral együtt megyünk, amelyeknek szintén mostanában jön ki az új lemezük. Egyelőre folyik a szervezés.
A most megjelent második albumotok, a Hello from the Neitherlands mennyiben előrelépés a 2006-os első lemezhez (From the Head to the Feet) képest? Legfőképpen miben más az új anyag?
L. J.: Az új lemezen jóval nagyobb teret engedtünk a funknak, mint korábban. Úgyhogy sokkal húzósabb, táncosabb lett, mint az előző anyag. Azon még jórészt lebegős, lassú számokat játszottunk. Persze az új lemez ettől még felismerhetően Ez a divatos lett, radikális módon azért nem változtattunk a zenénken. Nem kezdtünk el lakodalmast vagy metált játszani.
Manapság az a szokványos, ha egy-egy zenekari tag több másik bandában is játszik, míg nálatok mindenki kizárólag csak az Ez a divatban. Ez tudatosan van így, vagy csak így alakult?
L. J.: Ez inkább csak így alakult. De igazából másra már nem is lenne időnk. Azért jó, hogy így történt, mert a kreatív energiáinkat egyetlen dologra tudjuk fordítani.
Az általatok játszott elektronikus, funkos-soulos, jazzes muzsikának milyen a közönsége itthon? Mennyire jellemző az, hogy a jazzereknek túl pop, az elektrósoknak meg túl jazz vagytok?
L. J.: Nyilván ilyen is van, csak ők nem járnak a koncertjeinkre. A kapott visszajelzések alapján meg pont az derül ki, hogy van átjárhatóság, van nyitottság arra, hogy a jazzt meg a funkot valami egészen friss dologgal keverjük össze. Az meg, mondjuk, elég nagy feeling, amikor egy koncerten elől a tizenévesek táncolnak, hátul meg negyvenes, bajuszos jazzfejek bólogatnak.
Több külföldi válogatásalbumon is szerepeltetek már. Ez azt is jelenti, hogy külföldön már kezdik megismerni a neveteket?
L. J.: Ezen rajta vagyunk, felléptünk most egy-két külföldi fesztiválon is. A kislemezeket játszották Kanadában, Spanyolországban, Németországban, de ez még nagyon az eleje a történetnek. Viszont az már nagyon biztató eredmény, hogy több angol arc, mint Flevans vagy Mr. Bird mixeket vállalt be nekünk. Merthogy a műfajnak per pillanat Anglia a csúcsa. | hirdetés
 |
|
A zenekar neve egészen másfajta zenét üzen, mint amit különben játszotok, én legalábbis elsőre egy retrós beatrock zenekart vizionáltam magamban, aztán kiderült, hogy rosszul. Viszont kíváncsi lettem, miért is ezt a nevet választottátok…
L. J.: A nevet még akkor találtuk ki, amikor a gimiben megalapítottuk a zenekart. Éppen azon viccelődtünk, hogy mindenkinek van zenekara, mert „ez a divat”. Ez volt a megvilágosodás nagy pillanata, hogy akkor ez legyen a zenekar neve. Az első külföldi megjelenéseink idején elgondolkodtunk azon, hogy lecseréljük, de aztán arra jutottunk, hogy ha az Einstürzende Neubautennek sikerült ilyen névvel bármit is elérni, akkor akár még nekünk is bejöhet. Mi valahogy megszerettük, hozzánk tartozik.
A két legutóbbi maxitok ingyen letölthető a Budabeats netlabel oldaláról, és majd a nagylemez is, némi ellenjuttatásért cserébe. Fizikai formában nem is lesz kapható a lemez?
L. J.: De, de. Már lehet kapni. Nagyon kis guszta lett CD formában. De a Budabeats-es megjelenések is azt jelzik, hogy mi inkább a digitális megjelenésben és az ingyenes terjesztésben hiszünk.
Ez a divat:
Csorba Melinda – ének
Bene János – dob
Gál Dániel – billentyűs hangszerek
Kovács Ádám – szaxofon
Kiss Árpád – trombita
Lakinger József – basszusgitár
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
