Írják a lapok, hogy meghalt Dina Babbitt. A neve valószínűleg nem mond sokat, pedig az élete is különös, és hagyaték gyanánt ránk hagyta az egyik legnehezebben megoldható jogi-művészeti vagy művészet-jogi problémát.
Dina Babbitt, akkor még Gottliebova néven ott volt Auschwitzban. Húszévesen, művészeti tanulmányok után került a táborba. Mint ügyes kezű rajzolót, egy társa megkérte, hogy rajzoljon valami szépet a gyerekek barakkjába, hátha így kevésbé lesz szörnyű az épület szegényeknek. Dina pedig rajzolt. Hófehérkét, törpéket, állatokat. A képeket meglátta Mengele, aki éppen elégedetlen volt a maga által készített fényképekkel, úgy érezte, nem sikerül a fogságban tartott cigányok bőrének színét pontosan megjeleníteni a fotókon, ezért szólt Dina Gottliebovának, hogy rajzoljon portrékat a cigányokról.
Dina tudta, hogy ez a munka számára az életet jelenti. Azt nem tudhatta, hogy mások életét is, de megpróbálta. Közölte Mengelével, hogy csak akkor rajzol, ha az anyja életét is garantálja. Mengele egy pillanatig gondolkodott, aztán visszakérdezett: hányas a száma? Dina pedig rajzolt, magáért és az anyjáért. A rajzok ma is láthatóak, tizenkettő ott van Dina Babbitt kívánsága ellenére Auschwitzban. 1973-ban utazott oda először, hogy visszakérje az alkotásait, de a lengyel hatóságok nem adták. A rendszerváltás után újból megpróbálta visszaszerezni a képeket, de a múzeum továbbra is ragaszkodott hozzájuk.
A kérdés nehezen megoldható, hiszen tudni kellene, mik ezek a képek. Műalkotások? Ez esetben feltehetően az alkotónak van a legtöbb joga hozzájuk, esetleg a Mengele-örökösöknek, ha vannak ilyenek, hiszen ő volt a megrendelő, és mivel Dina és édesanyja élve hagyták el Auschwitzot, a maga módján fizetett is. Vagy inkább dokumentumok? Akkor a múzeumban a helyük. Munkavégzés termékei? Akkor is maradjanak, hiszen Dina Babbitt sem kérte vissza a Disneytől azokat a kartonokat, amelyeket ő rajzolt a filmekhez a háború után. Ki dönt? Nehogy azt higgye valaki, hogy ezeket a kérdéseket az élet megoldja, vagy ha az élet nem, akkor legalább a halál. Dina Babbitt a halálos ágyán azt kérte a lányától, hogy szerezze vissza a rajzokat. |
Egyszer majd megoldják: kitalálják, szakértik, ítéletet hirdetnek, vagy csak megegyeznek. Nekünk a jogi problémánál fontosabb maga a történet, a ballada a művészet hatalmáról, arról, hogy rajzolni kell, mert a rajzolás nem öl, de életeket menthet.
|
vissza
vissza a lap tetejére
