Kritika (4,5)
Jósa Judit: Festett mesék
2009-18. szám
Mi is tehetne emlékezetesebbé egy-egy festményt, szobrot vagy egyéb képzőművészeti alkotást, mint egy köré kerekített történet, amitől az adott mű élni kezd. Amúgy csak lógnak a múzeumok és galériák falain, olykor szépek, máskor kevésbé azok,
 s ha nem ismerjük a művészettörténeti kontextusukat – ezzel bizony a gyerekek sokszor vannak így –, puszta vizuális ingernél nem nagyon nyújtanak többet. Ám ha Jósa Judit meséi nyomán Munkácsy Mihály Ásító inasa Álmos birodalmába, Monet Három halászbárkája a csónakok varázslatos meséjébe, Szinyei Merse Pál Léghajója pedig egy valódi Felhőutazásba kalauzol, máris az ásító inas, a három halászbárka és a léghajó ívódik a gyerek tudatába a történetek illusztrációjaként. A népmesei köntösbe öltöztetett műalkotások kitalált történetekből élednek újjá, s bár a valósághoz egyiknek sincs köze, ha a gyerek megjegyzi, hogy a vén Vendel öccse irigysége miatt változott körteorrú, gombafülű, szőlőkoronás tökfejjé, örökre elkötelezettjévé válik Archimboldo Ősz című festményének. És ami a lényeg: köze lesz az oly mostohán kezelt képzőművészethez.
B. K. L. Kiadó
72 oldal, 2580 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
