PM Online | Korábbi cikkeink

Miközben a Szigeten idén sajnálatos módon elspórolták a Színház- és Táncsátort, ami szinte mindig zsúfolásig megtelt, megmaradt szerencsére a Vándor Vurstli meg a Nagy Utcaszínház, vagyis ezúttal is láthattunk érdekes cirkuszszínházi törekvéseket.

A La Fura dels Baus világhíres, harmincéves születésnapját ünneplő katalán utcaszínház égbetörő, monumentális show-iról közismert. A giga látványról. Egy darumonstrum segítségével annyira magasra emelik a szereplőket, mintha egyenesen a Földön túlról érkeznének. A The Beat in the Dark című show a Szigeten hallható hangokból, zörejekből, sejtelmes félhomályból indul ki. Felerősödő hanghatások bombáznak minket, és a körülöttünk lévő fák lombjai között piros ruhás lények tűnnek fel, másznak fölfelé, és rázzák magukat ritmusra. Majd mintha invázió lenne, fehér gúnyájú alakok haladnak felénk, arcukat is maszk borítja, nem látjuk, kik is valójában, csak jönnek és jönnek, veszélyt sejtetnek, közénk hatolnak. Végül senkit nem bántanak a futurisztikus lények.

Aztán óriási kerék tűnik fel valószínűtlen méretben a fák fölött, és két ember rajta megy körbe, meg belül is többen föl-alá ugrálnak, persze azért gondosan biztosítva. Jön a monstrum, közelít felénk, olyan, mint valami túlméretezett ufó, naná, hogy még sejtelmes fényekkel is megvilágítják. Nincs a show-nak összefüggő cselekménye, a fény, a hanghatások, az érzetek a fontosak. Bíró Eszter, színtiszta fekete gúnyában, méretes toronyban, mint az erdő boszorkánya fájdalmasan, erőteljesen, mély indulattal énekel, és még lidércesebbé teszi a hatást. Amikor pedig hatvan magyar önkéntes fehér, szkafanderszerű öltözékben, a sötétségben szürreális alakzatot felvéve lengedez, az egészen lenyűgöző. Az énekesi produkción kívül nem szükséges azonban jelentős egyéni teljesítmény, személyes varázs.
Annál inkább a Cirque No Problem előadásához, amelyben férfi és nő, a tradicionális cirkusz, a húszas, harmincas évek világát ötvözi az új cirkusz hagyományaival, az akrobatikát bohócmesterséggel. Kis jeleneteket mutatnak be, nehéz attrakciók közben akár beszélnek is, buzdítják magukat, a közönséget tetszésnyilvánításra serkentik, mind följebb és följebb srófolják a hangulatot. Egymásba gabalyodós tornamutatványt ugyanúgy végeznek, mint buzogányokkal mókás zsonglőrprodukciót, ezt ráadásul még kötélen is lavírozva. Állandóan kommunikálnak a publikummal, a végső attrakcióhoz többeket fel is invitálnak a színpadra, hogy jókora fém rudakat tartsanak, amin trapéz van, ezen prezentálják az utolsó számot. Noa & Uri produkciójában a heroizmus szarkasztikus humorral vegyül.
Így van ez a Circus Klezmer műsorában is. A díszlet szerint kis falu piacterén vagyunk, zöldségeket árulnak a háttérben, a ládák mögött játszik a zenekar. A színpad elején, és a nézőtéren szintén, nyargalásznak az artista-színészek. Kiderül, hogy esküvőre készülődik a falu népe, ezért a nagy izgatottság. És közben, csak úgy futtában vagy éppen az ifjú pár tiszteletére, bemutatásra kerülnek különböző produkciók. Némelyik, a zsonglőr-szám például, igencsak pattogós, de a trapézmutatvány egészen líraian megható. Vannak dramaturgiai bukfencek meg elnyújtott mozzanatok, de összességében vérbő humor, életkedv, szeretetteljes humánum árad a produkcióból, amiben mindenki remek figura, nemcsak az artista, hanem a színészi teljesítmény is értékelhető.