Aknay János 60 éves
Bizonyos Pavel Florenszkij, egy a múlt század elején élt orosz ortodox teológus szerint az egyik legnyilvánvalóbb Isten-bizonyíték Andrej Rubljov Szentháromság-ikonja.
 A Florenszkiij-tézis analógiájára – egészen pontosan a következőképp hangzik: „Minthogy van Rubljovnak Szentháromság-ikonja, nyilván van Isten is! – Aknay János festményei az angyallét megkérdőjelezhetetlen evidenciáját hirdetik. Az idén 60 esztendős művész életművét ugyanis az angyalok – ezen az életmű-kiállításon csekély ötszázadmagukkal – repítik könnyed lépteikkel a művészettörténeti kánon fölé, s ikonszerű létükkel szó szerint mágikus aurát kölcsönöznek alkalmi otthonuk, a szentendrei MűvészetMalom amúgy is izgalmas tereinek. Ezerfélék: figurálisak, absztraktak, geometrikusak, egyszer-egyszer rovásjelekből testet öltöttek, gúlaangyalok, vagy az arany háttér előtt pusztán egy fekete folttal ikonná érő, időtlenséget sugárzó tünemények.
Aknay János szerény ember. Arról, mit köszönhet neki a XX., és most már XXI. századi képzőművészeti élet, soha nem beszél – mindig cselekszik. Alapító tagja, s azóta is egyik meghatározó egyénisége a mai napig működő Vajda Lajos Stúdiónak, számos formában és leleménnyel segíti a marosvásárhelyi fiatal képzőművészeket (az egykori MAMŰ csoport tagjait), támogató célzatú kiállítást szervez 1988-ban az erdélyi menekültek érdekében és a falurombolás ellen, egy évvel később pedig demonstratív jellegű tárlattal tüntet társaival 1956 mártírjainak méltó elismertetéséért. Tesz-vesz, ha kell, nyilvánosan protestál a Régi Művésztelep megmaradása érdekében, és készségesen adakozik művei felajánlásával bármilyen jó ügyért – például a MűvészetMalom létrejöttéért. De Aknay János szemérmes ember is egyben. Saját művészetéről, ha lehet, még kevésbé szeret nyilatkozni, ám egy, néhány évvel ezelőtti személyes vallomásában felfedte az angyalmotívum eredetét: „Volt egy kislányunk, Sárika, aki nyolcévesen meghalt leukémiában. Ebben az időben kezdtem el festeni az angyalt, amely több mint angyal: átlényegült gyermek és olyan szellem, amely őriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik, nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is: közkinccsé tudom tenni, ezáltal mindenkié lett, illetve lehet...”
|
vissza
vissza a lap tetejére
