Interjú
Denzel Washington
2009-19. szám
Nyert egy Oscart (legjobb mellékszereplő) Az 54. hadtestért és egy másikat (legjobb főszereplő) a Kiképzésért. A Hajsza a föld alatt negyedik közös filmje Tony Scott-tal, akivel korábban Az utolsó esélyt, A tűzben edzett férfit és a Deja Vu-t forgatta. A nyerő páros hamarosan újra összeáll a 2010-re tervezett Unstoppable című akciófilm kedvéért.
 Ismerték egymást John Travoltával a forgatást megelőzően?
D. W.: Ismerni nem ismertük egymást, de találkoztunk már jó néhányszor. Volt, hogy összefutottunk különböző rendezvényeken, de a „hello, hogy s mint”-nél egyszer sem jutottunk messzebb. Ez a mostani volt az első közös munkaalkalom, de az elején így sem sűrűn találkoztunk. A forgatás első három-négy hetében külön dolgoztunk, és a közös jeleneteink nagy része is abból állt, hogy egy-egy mikrofonon keresztül beszéltünk egymáshoz. Az első három héten rajtam volt a sor, ekkor forgattuk a metró irányító-központjában játszódó jeleneteket; a kamera engem vett, miközben John az öltözőjéből beszélt hozzám a mikrofonján, majd a következő hetekben John metrós jelenetei következtek, és én voltam az, aki az öltözőjében beszélt a mikrofonba. Az így adódó időt kihasználtuk, sokat viccelődtünk, még ha nem is láttuk egymást. Némiképp hasonlóan fejlődött a kapcsolatunk, mint az általunk alakított karaktereké.
Metrós ember?
D. W.: New Yorkban nőttem fel, ahol a metró a legfőbb közlekedési eszköz. Kölyökkoromban órákat töltöttem metrózással, de most már vagy húsz éve nem ültem rajta. Anno két órába is beletelt, míg eljutottam a suliba, és még egyszer ennyibe a hazaút; szinte a metrón éltem, ha úgy hozta, itt ettem, aludtam, és a leckémet is itt csináltam. Annyira elegem lett belőle, hogy megfogadtam, ha valami kevés pénzt összeszedek, soha még csak a közelébe sem megyek a metrónak. Így is lett, megtartottam a fogadalmamat, s csak a forgatás kedvéért tettem kivételt.
Milyen volt odalent, a New York-i metróban forgatni?
D. W.: Először is részt kellett vennem egy nyolcórás biztonsági tanfolyamon, úgyhogy mondhatom, alaposan fel lettem készítve. Át kellett gyalogolnom az állomások közti alagúton, s volt, hogy mindkét oldalon elhúzott mellettem egy-egy szerelvény – úgyhogy mire véget ért a felkészítés, és elkezdődött a forgatás, már volt némi tapasztalatom a lenti élettel kapcsolatban. Tony Scott-tal sok metróvonalat megnéztünk a helyszínkeresés során, ez is segített az akklimatizálódásban. Gyerekként mindenki szeretne bemenni az alagútba, s persze gyerekfejjel én is lemerészkedtem egy darabon, de egyszer sem olyan messzire, mint a filmben. Sok jelenetben, főként persze azokban, amikben Johnnal és a bandájával szerepeltem, az állomások közti részeken dolgoztunk, amikor reggel megérkeztünk, lementünk az állomásra és volt, hogy egy negyed mérföldet is megtettünk a sínek mentén, míg a forgatási helyszínre értünk. Ha éppen jött egy szerelvény, amit el kellett engednünk, arra az időre felfüggesztettük a forgatást – képzelheti, milyen arcot vágtak az utasok, amikor hajlani négykor elrobogtak mellettünk az alagútban.
Hogy készült a szerepre?
D. W.: Szeretek előzetesen utána menni a dolgoknak, így tettem most is. A felkészülésben egy nyugdíjba vonult diszpécser volt a segítségemre, aki hatvan évet töltött a metró kötelékében, és az irányító-központ egyik munkatársa is segített, aki, akárcsak a filmbeli karakter, metróvezetőként kezdte a pályafutását. | hirdetés
 |
|
Az önök filmje Walther Matthau azonos című, 1974-es thrillerének feldolgozása, az eredeti filmben azonban Matthau nem egy diszpécsert, hanem egy zsarut alakított. Miért volt szükség a változásra?
D. W.: Még az elején, a forgatókönyvírás fázisban szóltam Tonynak, hogy nem akarok ismét zsarut játszani. Nem lenne izgalmasabb, ha a fickó semmit se konyítana a túsztárgyalásokhoz és a fegyverekhez?! Érdekesebbnek tűnt, ha egy civil keveredik bele az egészbe.
Mi alapján dönt egy forgatókönyv mellett?
D. W.: Nincs különösebb titka a dolognak, elolvasom a könyvet, és ha megfog benne valami, akkor érdemes róla tovább is beszélni. Az Amerikai gengszter után, amiben Frank Lucast játszottam, az egyetlen kikötésem az volt, hogy legközelebb nem akarok nagybani drogdílert alakítani, de minden egyéb a forgatókönyvtől függött: mert ami nincs a papíron, az a vásznon sem fog látszani.
Milyen volt New Yorkban forgatni?
D. W.: Sok filmet forgattam New Yorkban, úgy is mondhatnám, hazajárok, ha itt filmezek. Nem egyszer eszembe jutott, hogy gyerekként sokszor úgy kellett belógnom a metróba, mert nem volt pénzem jegyre, most pedig ugyanazokban a megállókban ülök egy 100 millió dolláros film forgatásán. Az élet furcsa dolgokat produkál!
Az interjúért köszönet az InterComnak
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
