Akinek megvan az a jó szokása, hogy járkál a pesti éjszakában, mi több, még tánclépéseket is lejt e közben, biztosan megismerkedett már az Erik Sumo Banddel,
 amelyet méltán neveznek a hazai – amúgy nem sok jóval kecsegtető – popzene különcének, és a most működő egyik legjobb táncos koncertzenekarnak (a kevés közül). A szupereklektikus Amorf Ördögökből megismert, s ezen kívül is szerteágazó tevékenységű Tövisházi Ambrus zenekara, amelynek két adu ásza a két, nemzetközi hírnévre is szert tett, hihetetlen tehetségű énekesnő, Harcsa Veronika és Kiss Erzsi, négy évvel ezelőtt jelentkezett első albumával, a My Rocky Mountainnel. Ez leginkább egy szerethető, ámde halvány lenyomata volt annak, amit a koncerteken művelni szoktak a közönség őrületbe ejtése érdekében. Most azonban, négy év után egy olyan lemezzel jelentkeztek ismét, amely sokkal több; nemcsak az előzőhöz képest, hanem abban az értelemben is, hogy ez az album önállóan áll a lábán, nem egy tipikusan koncertzenének szánt anyag egyszerű rögzítése, hanem tisztességes, otthoni hallgatásra is alkalmazott interpretációja annak, ami a koncerten egészen más, hiába mégiscsak ugyanaz. És ez a profizmus, a tehetség és a komoly munka első bizonyítéka!
A The Trouble Soup ráadásul nem is annyira eklektikus, mint az előző, patchworkszerű lemez, így annál sokkal kerekebb és összetartóbb egységet alkot – és amit a stílusbeli sokszínűségből elvesztettünk, azt visszanyerjük az érzelmi és hangulati gazdagságon. Tökéletes dramaturgiai érzékkel fölépített, emberi ívük van a daloknak (amelyek egyébként külön-külön is gyönyörűen épülnek), mindenféle húrt megpendítenek bennünk, merenghetünk (Loose Parts, Sleep Well Octopus), kacaghatunk, tombolhatunk (Erzsi Robs the Casino), ugrókötelezhetünk (Secon), ölelkezhetünk (a koncertekről már jól ismert Show Me the Light), de még egy kicsit komoran el is borulhatunk (Good and Relieved) a lemezt hallgatván. Persze mindezen emóciókat elképesztő zenei fantáziával – és nem kevésbé remekbe szabott angol szövegekkel – csalogatják elő belőlünk, nem is beszélve Kiss Erzsi lehengerlő halandzsa-énekéről és Harcsa Veronika finom, fülbemászó hangjáról és intonációs képességéről. Hogy minek köszönhető, hogy ezen az albumon – a magam nevében szólva, az előző lemezzel ellentétben – tökéletesen sikerült átadni azt a lendületet és zenei magaslatokat, amelyeknek a koncerteken tanúi lehetünk, őszintén bevallom, nem tudom. Ám az biztos, hogy a legmelegebb szívvel ajánlhatom ezt a hibátlan albumot, amely a hazai könnyű(pop)zenébe vetett reményt erősítheti meg mindnyájunkban!
CD
Megadó Kiadó |
vissza
vissza a lap tetejére
