Gyorsinterjú
Földes Eszter, színésznő
2009-22. szám / KG
Végzős vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Onnan jössz?
F. E.: Igen, énekóráról. Egyébként meg Forgács Péter rendezi a Baal című Brecht-darabot, azt próbáljuk. Ez az első olyan egész darab, amiben az egyetemen szerepelek.
Fellépsz az egyetemen kívül is.
F. E.: Most az Új Színházban vagyok elsősorban. Játszom a Nyári kalandokban, s átvettem egy szerepet a Tisztújításban, a következő évadban pedig benne leszek, azt hiszem, két új darabban is. A Budapesti Kamaraszínházban pedig a Lolitát játszottam; ez volt az első igazi színházi munkám.
A filmesek is lecsaptak rád, két filmben is játszottál; az Utolsó időkben és az Intim fejlövésben.
F. E.: Szerintem ez a véletlenen műve, legalábbis nem érzem, hogy azért figyeltek volna fel rám, mert olyan kimagaslóan jól dolgoztam. Mátyássy Áront egy évadzáró bulin ismertem meg, nagyban táncoltam és jól éreztem magam, amikor odajött, hogy csinál egy filmet, lenne-e kedvem szerepelni benne. Persze nem vettem komolyan, aztán két nap múlva hívott, hogy letette nekem a portára a forgatókönyvet. A következő nap pedig már meg is csináltuk a próbafelvételt.
Hogy zajlott a próba?
F. E.: Bejöttek az egyetemre, én meg két próba között lerohantam a próbaruhámban – épp mozgásvizsgára készültünk –, s lihegve beestem a felvételre, ahol két-három jelenetet kellett elpróbálnom.
Bringás szerep a tied, megkérdezték előtte, hogy tudsz-e biciklizni?
F. E.: Lehet, hogy igen, már nem emlékszem, de mivel tudok, nem volt gond. Ámbár volt egy kis balesetem a forgatáson, beleakadt a küllők közé a lábujjam, de azért túléltem. Egyébként az Intim fejlövésbe is véletlenül csöppentem bele, eredetileg nem engem akartak, aztán mégis rám esett a választásuk. | hirdetés
 |
|
Az Utolsó idők 1997-ben játszódik. Te hol voltál, mit csináltál akkor?
F. E.: ’97-ben voltam tízéves. Azt hiszem akkor éppen a Fradiban szertornáztam. Imádtam csinálni.
Melyik szerben voltál a legjobb?
F. E.: A kedvencem a lóugrás volt.
És a színészetben?
F. E.: Ami a legjobban felszabadít, s amiben egyáltalán nem görcsölök, az a tánc. Az megy a legkönnyebben, azt tudom úgy is, hogy közben nem kell állandóan azt figyelnem, hogy igaz-e, amit csinálok. Az énekléssel is így vagyok. Zenefüggő családban nőttem fel: édesapám, Földes Tamás, színész, anyukám pedig táncos. Anno mindketten a Rock Színházban dolgoztak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
