PM Online | Korábbi cikkeink

„A ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán – maga is nagy lovas és lóbarát – egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát,

akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy poroszkálnak elődeik után. Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain” – méltatta Czigány Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az „Év Gyerekkönyve” díjat. Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt!
Csoda és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet utaztak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban, valamint Mogyoródon, a Hungaroringen, amin még Sajó bácsi is meghökkent, s teátrálisan felhúzta a szemöldökét. Főleg azon, hogy az indulók névsorában a következőket olvasta: Hamilton, Alonso, Raikkönen, Felipe Massa, Schumacher, Fittipaldi és Senna, valamint Donatello, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Bernini és Kósza. De erről inkább meséljen maga könyv, én ekkora „blődségről” tovább nem nyilatkozhatom. Kósza, miután szó szerint felszédült a dobogó tetejére, s elhagyta a száját az ej, de ring ez a Hungaroring! szófordulat, a sivatagba és az Északi-sarkkör felé vette az irányt. Mert neki aztán tényleg semmi nem kottyan meg.
Csoda és Kósza nem egyszerűen lovak. A lelkünk részei. Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajlamosak a meggondolatlan cselekedetekre, a kószálásra, és mint minden gyerek és felnőtt, tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv.