Szabó Győző a Játékszín új premierjén aberrált szexuális játékokat folytató gyilkost alakít.
És az a vágyálma, hogy a Valami Amerika című film folytatásában visszafiatalodik hat évvel ezelőtti önmagához.
Képzőművészeti Főiskolát végeztél, így nem meglepő, hogy a próba utáni beszélgetésünk közben a díszlethez szükséges képeket fested a színpadon. Ki kért meg erre?
 Sz. Gy.: A darabban egy festőt játszom, és Menczel Róbert díszlettervező ötlete volt, hogy akkor már fessem én a képeket.
Amúgy is festesz?
Sz. Gy.: Tíz éve nem festettem. A végzettségem tervezőgrafikus.
Meglehetősen szexuális témájúak a képek.
Sz. Gy.: Mert aberrált szexuális játékokat űző gyilkost alakítok, ezért vannak a festményeken vaginák és falloszok.
Azt nyilatkoztad, hogy nem akartál színész lenni, utánad nyúlt a szakma. Ez hogyan történt?
Sz. Gy.: Valamikor, régen, Malgot István Hold Színházában léptem fel.
Hogy kerültél oda?
Sz. Gy.: Úgy, hogy egy szerelmi megrázkódtatás után nyolc hónapig nem mozdultam ki a lakásból…
A sajátodból?
Sz. Gy.: Nem. Egy barátomnak a mamája befogadott. Nála voltam nyolc hónapig. Kaptam egy szobát, ami tele volt könyvvel, volt benne telefon és matrac a földön. |
A barátod mamája pedig behozta a kaját?
Sz. Gy.: Behozta. Nagyon kedves volt, nagy szeretetettel gondolok rá, nem is olyan régen találkoztam vele. Rengeteget olvastam nála, és ott hívott föl egy hölgy ismerősöm, hogy kiszállt valamelyik táncos a Hold Színházból, és tudok-e valakit, aki jól mozog. Akkor döntöttem úgy, hogy elég volt a nyolc hónapos rabságból. Malgotnak nagyon tetszettem, és befogadott. Három évig játszottam nála, de közben fölvettek a Képzőművészeti Főiskolára. Pénzt kellett keresnem, elmentem a Tilos az Á-ba csaposnak. Nem szerettem azt a hideg és lélektelen kiszolgálást, ami manapság már jellemző a vendéglátásra, hülyéskedtem, műsort csináltam a pult mögött. A Tilos az Á eléggé kultikus hely volt az alternatív életben. Jártak oda színészek, zenészek, táncosok, újságírók. Az egyik színész, emlékeim szerint Kaszás Gergő, felajánlott engem Csányi János rendezőnek, aki színpadra állította a Merlin Színházban a Játék című előadást, ami kocsmában játszódott, így logikus volt, hogy felléptettek benne. Majd egy Máté Gábor által rendezett főiskolás vizsgában, az Ibusári megállóhelyben is játszottam, szegény Selmeczi Roli volt a főszereplő. Én egy némát adtam, akit nyilván nem akartak éppen diplomázó színészre ráosztani. Óriási sikerem volt, gondolom, ösztönösen valami jót csináltam. Ezután Zsámbéki Gábor meghívott a Katona József Színházba. Később képzettség nélkül szerződtetett, ez igen nagy dolog volt.
De a Katonában nem kaptál főszerepet, az elsőt az Örkény Színházban játszottad, a Piszkavasban. Pedig állítólag bementél Zsámbékihoz, és azt mondtad neki, úgy érzed, hogy vége a tanulóéveknek, ő viszont egy nyilatkozatod szerint, azt válaszolta, hogy nálad jobbat egy-két mondatos szerepekre el sem tud képzelni.
Sz. Gy.: Pontosan ezt mondta.
Ez nyilván nem esett túl jól.
Sz. Gy.: Nem. Nem szerettem volna úgy járni, mint sok színész, akik ülnek a büfében, és dúlnak-fúlnak, vagy magukban gyűjtik a feszültségeket. Közös megegyezéses kilépő után a szabadúszás mellett döntöttem. És jöttek a jobbnál jobb szerepek. Azt csinálhatom, amit szeretek, ez jófajta szabadságot ad az embernek. Rengeteget tanultam a Katonában, az ottani munkamoráltól nem tágítok, bárhol is vagyok.
Játszottál egy halom filmben.
Sz. Gy.: Az első a Nyugatról keletre volt, Badár Sándorral és Szőke Andrással forgattuk. Több mint negyven filmben szerepeltem.
Mintha a filmszerepek kedvéért akár húsz kilót fogynál vagy híznál.
Sz. Gy.: A Valami Amerika folytatására megint le akarok fogyni. Tudom, hogy vágyálom, de szeretnék a hat évvel ezelőtti állapotomhoz visszafiatalodni.
A Játékszínben is egy macsót játszol…
Sz. Gy.: Valószínűleg az alkatom erre predesztinál. Nagyon úgy néz ki, hogy ebből a szerepkörből én már nem fogok tudni kilépni.
|
vissza
vissza a lap tetejére
