PM Online | Korábbi cikkeink

Látszólag csupa nyerő ötlet egy rakáson. A pizza már mindenkinek a könyökén jön ki, olasz konyhával kecsegtető étteremmel is tele van a padlás, a „piadina” azonban új szinte mindenki számára. Egy olasz lepénykülönlegességről van szó,

kicsit úgy készül, mint a palacsinta, és kicsit úgy működik, mint a tortilla-tekercs, vagyis abszolút alkalmas arra, hogy mindenféle minőségi olasz hozzávalóval megtöltsék, és könnyű ebédként felszolgálják. Nyerő ötlet a helyszín is, a Kolosy tér környéke, a Szépvölgyi út alja zsúfolásig megtelt újépítésű irodaházakkal és lakóparkokkal, mindenki nagyítóval keresi a tisztességes ebédlőhelyeket. És nyerőnek tűnik a megnyerő olaszos akcentussal beszélő fiatalember is, aki széles jókedvvel veszi fel a rendelést a bensőséges hangulatú, csöppnyi, pár asztalos bódéban. Ha nagyon kekecek vagyunk, egyetlen problémát azonban muszáj beazonosítani: semmi sem finom istenigazából.
Az állandó menün szereplő paradicsomleves ugyan parmezánnal érkezik, és olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, de felmerül a gyanú, hogy sűrűségét a dobozon szereplő hígítási arány nem-betartása okozza, nem hat eredetinek, nem hat frissnek és nem is igazán jó. Kicsit benne maradt a konzerves kesernye, és semmilyen további fűszer, ne adj’ isten, más zöldség (zeller, répa) nem árnyalja a drasztikus ízt. A borsos árú rukkolasaláta könnyen felejthető, sőt, alig megjegyezhető. Ráadásul formailag ketté is tálalják egy tányéron belül: külön van a jégsaláta-rész és külön a rukkola, rajtuk viszonylag bőkezűen mért mozzarella, egy pár fekete olívabogyó, pár koktélparadicsom és balzsamecet-cseppek. Annyira unalmas, hogy leírhatatlan, sem köretként, sem önmagában nem értelmezhető. A piadinák tömör hegyekben állnak nejlonba csomagolva a pulton, így hiába a beizzított vaslap, nem tudjuk eldönteni, mikor készülhetett el a tészta. Itt viszont már némi örömteli élmény is ér: a Toscana piadina látványra is, ízre is megkapó. A félbehajtott lepényben reklámfilmszerűen húzódik szállá az olvadt, sűrű mozzarella, jó minőségű, jó ízű az érlelt pármai jellegű sonka is, bőséges a rukkola is, szépen kerekíti ki az ízeket a sajtkrém és a friss bazsalikom is. A másik piadinánk, a Venezia módra készülő tonhalas változat sajnos ismét a gyengébb irányba húz: a levesből megismert paradicsomszósz („bruschetta krém” elnevezéssel) uralja a fogást, még az ízletes tonhaldarabok sem tudják megmenteni az összhatást. A szárított paradicsom is kilóg a sorból, savanykásan agresszív, így az egész egyben nem valami jóízű eledel. Az ötlet nyerő, a helyszín jó érzékkel kiválasztott, a stáb harsány, még ha egy picit belefeccölnének némi főzésbe is, szinte érdemes lenne idejárni. És van házhozszállítás is. Illetve lenne, ha megérné.