Kritika (3)
Chéri – Egy kurtizán szerelme
2009-25. szám / GK
Edith Wharton klasszikusa, Az ártatlanság kora ugyanúgy 1920-ben jelent meg, mint a Chéri, Colette híres perdita-portréja. Mindkettőben egy előkelő, ámde rovott múltú asszonyé a főszerep:
 Wharton rosszul házasodott hősnője a tizenkilencedik század végi amerikai elit sznobériájának esik áldozatul, Colette előkelő kurtizánját azonban nem a társadalmi előítéletek találják meg (él, mint a hal a vízben, a tízes évek mondén Párizsában), hanem egy kései szerelem. Bár a regények közt is van rokonság, a belőlük készült filmváltozatok még közelebb állnak egymáshoz, köszönhetően Michelle Pfeiffernek, akitől Az ártatlanság kora Scorsese-féle, jól sikerült adaptációjában épp Párizsban mondtunk búcsút, mint idős szépasszonytól, s lám, újra itt a párizsi dáma, mintha a két film cselekménye között csak egy átöltözésnyi idő telt volna el. Ezúttal Stephen Frears irányította az átdolgozási munkálatokat, de míg Scorsese filmjéből szinte sütött az elfojtott indulat s a szájsarkakban játszó félmosolyok legalább olyan gyilkos erővel bírtak, mint egy élesre töltött kivégzőosztag, addig Frears szecessziósan elfinomkodja a Chéri történetében rejlő ziccereket. Pedig olyan női sorsokat kapott kézhez, melyek többet érdemeltek volna annál az angolokra oly jellemző, ötórai teás látásmódnál, mely az életkudarcokat is ízlésesen kiszínezi. Pfeiffer is inkább dísz, mint élet: szecessziós illusztráció ő is egy szépen fényképezett, kellemkedő képeskönyvben.
Chéri – Egy kurtizán szerelme
(Chéri)
Angol, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Stephen Frears
Főszereplők: Michelle Pfeiffer, Rupert Friend, Felicity Jones, Kathy Bates
92 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: december 3.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
