Ki mondta, hogy az impresszionizmus a 19. század végén kezdődött? Persze, persze, tételesen igen, a lila árnyékok és a plein air tényleg akkor született meg, de a könnyed, virtuóz ecsetkezelés sokkal korábban.
 A művészettörténészek szerint egészen pontosan a kései Tiziano keze alatt, aki elsőként tulajdonított kifejezőerőt a plasztikusan megformált olajfesték felületének, a görcsös csomóknak és a híg megfolyásoknak. Az ő köpenyéből bújt elő az egész barokk festészet, ahol a könnyed ecsetkezelést tényleg a csúcsra járatták, az egyházi propaganda érdekében.
Ezért csempészhették be a kurátorok teljesen jogosan az „impresszió” szót a Magyar Nemzeti Galéria új kiállításának a címébe. Az anyag két kiemelkedő barokk piktor életművéből válogat, Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder munkásságából. Egyikük se világsztár, de a 18. századi közép-európai térség legjobbjai közül valók. Különösen Maulbertsch, akinek (sváb származása ellenére) bérelt helye van a magyar művészet történetében. Nem véletlenül, virtuóz tehetségével végigturnézta a fél történelmi Magyarországot, keze nyomát viseli többek között a sümegi plébániatemplom, a váci, a győri és a szombathelyi székesegyház. Ez utóbbi volt életének utolsó alkotása és ez áll a mostani kiállítás középpontjában. A templomot ugyan 1945-ben súlyos bombatalálat érte, Maulbertsch hatalmas oltárképe pedig apró cafatokra szakadt, de a restaurátorok már dolgoznak a részletek összeillesztésén. Az elkészült oltárkép-darab mellett számtalan eleven vázlat és nagyméretű kompozíció látható a kiállításon, a festő furcsán groteszk stílusában. Maulbertsch ugyanis valami különös, meseszerű bájt kevert a diadalmas barokk piktúrába, krumpliorrú Szűz Máriái és torz öregemberei semmihez se hasonlító bizarr hatást kölcsönöznek műveinek. Ezt a különleges ízt szerették benne a kortársak és ezt másolták tanítványai is, többek között a főként Morvaországban tevékenykedő Winterhalder, aki a kiállítás szakmai csemegéjének számít. Az Artmagazin jó szívvel ajánlja a virtuóz barokk ecsetkezelésre (és a kelet-európai groteszkre) fogékony múzeumjáróknak a tárlatot!
|
vissza
vissza a lap tetejére
