Interjú
Diák, írj magyar éneket!
2009-26. szám / Sári Júlia
Vissza hozzád címmel idén jelent meg a Jazz+Az soraiban híressé vált énekesnő, Váczi Eszter első saját nagylemeze, hogy tüstént a magyarul megszólaló, minőségi, mégis populáris jazz-zene eddig talán nem is létező műfajában zászlóshajóvá váljon,
 amelyet – reméljük – nemsokára egy egész flotta követ majd. A fátyolos hangú énekesnővel a műfaji meghatározás labirintusában kalandoztunk, valamint a szövegírás bonyodalmairól és egy csodás jövőbeli tervről beszélgettünk.
Mondják a lemezre, hogy klasszikus jazz, acid jazz, de azt is, hogy popzene. Te hogyan határoznád meg a stílusát?
V. E.: Sokakat megtéveszt, hogy a Szörp zenekar három alaptagja és a Quartetem tagjai ugyanazok, vagyis Gátos Iván zongorista, Gátos Bálint basszusgitáros és Mike Zsolt dobos. A Szörppel úgy nevezett acid-jazzt játsszunk, és talán ezért fordulhat elő, hogy valaki ezzel a stílussal azonosítja a Quartet zenéjét. Pedig ez a zenekar merőben más. Eleve attól, hogy magyarul énekelek, populárisabbnak tűnnek a számaink, hiszen attól fogva, hogy az ember érti a szöveget, „kénytelen” figyelni rá, és nem tud csak a zenére koncentrálni, így sosem fogja azt érezni, hogy hagyományos jazz-zenét hallgat. Tulajdonképpen én ezt a lemezt a popzene és a jazz közé sorolnám. Van rajta például olyan swing számunk, amit ha angolul énekelnék, senkinek nem jutna eszébe azt mondani rá, hogy popzene. Magyarul viszont sokkal könnyedebb. Mindenesetre a lemezzel komolyan szándékunkban állt rácáfolni arra, hogy ezt a műfajt csak angolul lehet elképzelni. Arra törekedtem, hogy ne csak értelmes, de ritmika-barát szövegeket írjak, amiket jó énekelni. Vagyis nem az volt a cél, hogy csak azért is magyarul énekeljek, hanem hogy úgy énekeljek magyarul, hogy a szöveg összeölelkezzen a zenével. Mindössze egy kakukktojás van a lemezen, Dés László Hóesés című dalának feldolgozása. Ezt a Szörp zenekarhoz illő hangszerelésben játszottuk, ezért áll közelebb az acid-jazzhez, mint a többi szám.
Arra nem gondoltál, hogy több esélyed lenne nemzetközi terepen is érvényesülni, ha angolul énekelnél?
V. E.: Azért nem, mert tizenkét éven át énekeltem angolul sztenderdeket, de aztán rájöttem, hogy ha megfogalmazom a saját szövegeimet, sokkal hitelesebbek lehetnek a dalaim. Márpedig akármilyen magas fokon beszélhetek angolul, nyilvánvalóan nem tudom olyan érzékletesen megragadni a gondolataimat és az érzéseimet, mint magyarul. Ráadásul a magyar nyelv annyira egyedi, hogy mindenképpen szerettem volna hozzátenni valamit a saját zenei kultúrámhoz, és közelebb hozni a hazai hallgatóságot.
És mik a tapasztalataid, sikerült?
V. E.: Most, hogy lassan egy éve elérhető a lemez, és rendszeresen koncertezünk ezzel az anyaggal, nagyjából kirajzolódott egy kép azokról az emberekről, akik őszintén értékelik azt, amit képviselünk. Nem szeretnék egy „típust” kreálni, akik a mi közönségünk, mert azzal automatikusan véleményt formálnék azokról, akik nem azok. Mindenesetre jó érzés, hogy sikerült megérintenünk egy érettebb, gondolkodó rétegét az embereknek, akik ugyanakkor nem valószínű, hogy heti rendszerességgel ott tolonganának a koncertjeinken. Azt hiszem, ezek az emberek már kinőttek a bulizásból.
És nem áll szándékodban nyitni azok felé, akik heti rendszerességgel lejárnak a klubkoncertekre?
V. E.: Hát nem nagyon tudok mást csinálni, mint amit csinálok. A nyitás nem azon múlik, hogy elhatározom, melyik réteget célzom meg, hanem azon, hogy az én zeném, ami belőlem jön, kihez jut el, kit érint meg.
| hirdetés
 |
|
Mi a különbség a Szörp és a saját Quarteted között?
V. E.: Elsősorban a műfaj, hiszen a Szörppel acid -jazz feldolgozásokat játszunk és néhány saját számot. Ez a műfaj a jazznek, a popnak és a funkynak az egyvelege. Amikor csatlakoztam hozzájuk, még nem volt nagy divatja itthon ennek a műfajnak. Azt hiszem, nagyképűség nélkül állíthatom, hogy úttörők voltunk a klubéletben. Később egyre több ilyen zenekar alakult, ezért kifejezetten figyelni kezdtem arra, hogy ebben a műfajban a kevésbé ismert zenekaroktól válogassunk a repertoárunkba. Instrumentális számokat is akartam, hogy igazán teret kaphassanak a zenészek, és hajkurásztam az itthon még egyáltalán nem ismert dalokat. A bátyám sokat járt Angliába és Amerikába, és onnan hozta a válogatáslemezeket, mi pedig lecsaptunk a legjobb számokra, hogy minél eredetibb maradhasson a zenénk. A Quartettel pedig saját számokat játszunk, ami talán a jazzhez áll legközelebb. A magyar szövegeket én írtam, és mivel itt csak négyen vagyunk, sokkal meghatározóbb szerephez jut az ének, ami – főleg az én hangom esetében – sokat számít.
Ez volt az első alkalom, hogy te írtad a szövegeidet?
V. E.: Volt némi előzménye. A Szörppel egyszer próbálkoztunk saját szövegekkel, miután elmentünk néhány kiadóhoz, és mindenhol azt a választ kaptuk, hogy az angol számokkal a magyar piacon nem nagyon rúghatunk labdába. Akkor még éppen fordítva gondolkoztak, mint ma. Így hát először egy egész esti gázsinkat összedobtuk a zenekarral, hogy megbízzunk egy profi szövegírót, de az eredmény teljesen idegenül hatott, amikor felénekeltem a dalt. Rájöttem, hogy ha magyarul énekelek, akkor nekem kell megírnom a szöveget, mert csak akkor tudok vele azonosulni. Nem maradt más, és bár eleinte nagyon nehezen ment, kénytelen voltam saját szövegeket írni. Amikor felmerült egy saját lemez ötlete a Quartettel, első perctől fogva tudtuk, hogy magyarul kell énekelnem. Mostanra szerencsére szert tettem némi rutinra, egyre könnyebben megy az írás, főleg mivel ezeknek a számoknak a hangulata is sokkal közelebb áll hozzám.
Honnan meríted a témákat a szövegekhez?
V. E.: Természetesen a magánéletből. Éppen ezért jelent némi gondot, hogy mihamarabb szeretnék egy következő lemezt, márpedig ez a mostani is hét-nyolc év élményeit öleli fel. Nálam annyira fontos, hogy megérjen bennem valami, néha nem is igazán értem, hogy hogyan tudnak sokan évente kiadni egy lemezt. Mindössze két szám van a lemezen, amit egy délután alatt írtam, és máig nem értem, hogy sikerült.
Van olyasvalami, ami zeneileg még a szívügyed, és amit mindenképpen szeretnél kipróbálni?
V. E.: Van bizony, bár a tervezett következő lemez miatt ez sajnos mostanában nem igazán van napirenden. Én nagyon vonzódom az arab kultúra felé, és régi vágyam, hogy elkalandozzak az arab zene világába. Ebből egyelőre annyit sikerült megvalósítanom, hogy néhány éve megint iskolapadba ültem, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ne ragadjak meg a mostanában nagyon divatos és általában felületes világzene szintjén, hanem lehetőségeim szerint valóban értsem a kultúrájukat és a történelmüket, és ennek fényében tudjak belevágni ebbe a vállalkozásba.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
