Egyszer elgondolkodtam azon, hogy a négyputtonyos aszúkat miért nem próbálják meg marketingeseknek eladni. Ha már úgyis odavannak azért a 4P-ért… Aztán nemrég újra megkóstoltam a Patrícius Borház 2000-es évjáratú négyputtonyosát,
és úgy döntöttem, várjanak még azzal a kampánnyal. Nem való ez a bor a felgyorsult, hisztérikus yuppie-világba, annál inkább azoknak az asztalára, akik szeretnek esténként lelassítani, és pohárral a kézben elmerengeni a világ ügyes-bajos dolgai fölött. Nem mindig volt ez így, pár évvel ezelőtt még fiatalos, gyümölcsös arcát mutatta, vibráló aromákkal, lendületességgel. Lassan a tizedik évébe lépve azonban megkomolyodott, előtörtek a mazsolás-gombás, aszalt kajszis, birsre és dohányra is emlékeztető illatjegyek, színe borostyánossá mélyült, teste krémessé vált. Savai még mindig élénkek, nagyszerű harmóniában állnak maradék cukortartalmával és hosszan érezhető zamataival. Az esti merengésen kívül ebéd vagy vacsora utáni desszertként, digestifként (pálinka vagy likőr helyett) is megállja a helyét, de rafináltabb, gyümölcsös-fűszeres, nem túl édes sütemények, az aszúk esetén klasszikusnak számító libamáj és érlelt sajtok mellett is bevethető.
Ár: 6900–7200 Ft
(Veritas, Vinum Primatis)
Kritika (5)
|
vissza
vissza a lap tetejére
