Magyarország nem az a hely, ahol különösebben figyelnének a nagy nemzetközi műtárgytrendekre. Így még a szakértők is zavarban lennének, ha kéne egy-két indiai kortárs művészt mondaniuk. Pedig a szubkontinens a globális műtárgypiac egyik legizgalmasabb szegmense,
 meredeken felfelé kapaszkodó árgrafikonokkal és a világ bármelyik biennáléját meghódítani képes alkotókkal. Olyan, mint pár éve volt a kínai kortárs művészet: gigantikus méretű új terület, ami bár rájátszik saját egzotikumára (a tradíció felvállalásával), közben dadogás nélkül beszéli a kortárs művészet nemzetközi nyelvét. A kínaiak a kommunizmust ütköztetik látványosan a nyugati trendekkel, az indiaiak inkább a több ezer éves civilizációjukat.
Ezt teszi Chintan Upadhyay is, akit egy kis belvárosi lakásgalériának sikerült megnyernie egy kiállítás erejéig. Chintan ült egyszer a folyóparton és arra lett figyelmes, hogy halott csecsemőket visz a víz. Indiában ugyanis – akárcsak a világ sok szögletében – a leánygyermeket sokszor rövid úton visszaadják az anyatermészetnek. A hullámok között lebegő csöppségek képe olyan mélyen beleivódott Chintan képzeletébe, hogy egy teljes életművet kanyarított köré. Hatalmasra felnagyított, kerek fejek, hurkás végtagok, csupa-csupa számítógéppel kipolírozott gyerek-Buddha, a testükre festett filigrán indiai miniatúrákkal, mesebeli lényekkel és szerelmeskedő párokkal. Ennyit a hagyományról – Chintan még rákeveri erre a tradicionális koktélra a bioetikát, a csecsemőszobroknak ugyanis a kelleténél olykor több fejük vagy végtagjuk van. Az Artmagazin jó szívvel ajánlja az Inda Galéria kis tárlatát az ázsiai kortárs művészetre fogékony kiállításnézőknek és azoknak, akik kíváncsiak egy 37 éves szupersztárra, akinek a keze alá tizennégy tagú műhely dolgozik, és akinek a munkái körülbelül tízszer annyit érnek, mint az élvonalbeli magyar művészek alkotásai.
|
vissza
vissza a lap tetejére
