Budapest állandó – Nonstop hely- és várostörténeti ismétlés
2010-01. szám / Csejtei Orsolya
A város, ahol élünk, minden apró szegletében ott hordozza magán az elmúlt évszázadok lenyomatát. Amikor azonban az utcáit rójuk, forralt bort kortyolgatunk a téliesen hideg tereken, vagy Sehallselát Dömötörként nyargalunk végig
 a kirakatoktól csillogó klasszicista épületcsodák mellett, a múltból maximum akkor látunk valamit, ha a körúti forgalomban hirtelen felbukkan egy 1937-es Csepel Turán. Lássuk be, még egy olyan meghökkentő városban, mint Budapest, sem történik nap mint nap ilyesmi.
Hacsak az egyszeri városlakó vagy városjáró arra nem vetemedik, hogy felkeressen egy-egy rideg „múzeumi” címkével ellátott műintézményt, s ne adj isten, még a kiállítóhely állandó kiállítására is bemerészkedjen. A közlekedési eszközökön, óriásplakátokon, hirdetőtáblákon és fényreklámokon népszerűsített, időszaki sztárkiállítások mellett ugyanis nem egy olyan közkedvelt kiállítóhelye van székesfővárosunknak, amelyek épp arról a Budapestről árulnak el többet, ami a jelen színfalai mögött ma már csak a legszakavatottabb szemek számára látható. Ráadásul határozottan kellemes és inspiratív élmény bóklászni, teszem azt, a város néhai közlekedési eszközei, betömött pincékből előásott szobortorzók vagy alagsorba rejtett, egykor volt királyi konyhák merőkanalai között. Mert bizony Budapest mai arcát nemcsak a bedekkerekben felsorolt turistalátványosságok, hanem a régi járgányok, szobortorzók és tárnokmesteri merő- vagy inkább mérőkanalak is formálják.
Közlekedési Múzeum
A Városliget például az a hely, ahová még az egynapos budapesti gyorstalpalóra érkezett japán turistákat is elviszik, hiszen a Széchenyi Fürdő és a Kós Károly-féle Állatkert, a Hősök tere és a környékbeli múzeumok mindenképp megérnek legalább egy kattintást. A Közlekedési Múzeum 1899-es, csodaszép szecessziós csarnoka már nem minden esetben fér fel a sebtében megkomponált városligeti anzikszra, pedig mind a közlekedés- és a vasúttörténeti rész, mind pedig a hírességek csarnoka megér legalább egy idegenvezetői mesét. A magyarországi, ezen belül is a budapesti tömegközlekedés kezdeteit és fejlődését bemutató kiállításban a XIX. század utolsó harmadának utcaképe fogadja a látogatókat. Megelevenedik az ajándékboltokban képeslapokon kapható egykor volt Budapest, s bár igaz, hogy a Ferenciek tere vagy a Kálvin tér anno korabeli fotóanyagokról néz vissza ránk, az utcaképet többek között eredeti villamosok is sárgítják. Ahogy a fő- és új épületszárny közötti csarnokba érünk, láthatjuk, amint először emelkedik a város fölé a Zsélyi Aladár által megalkotott, magyar tervezésű motoros repülőgép, mellyel már annak idején is csak a Schwartz Dávid-féle, alumíniumépítésű, kormányozható léghajó mert magassági vetélkedésbe kezdeni. A földön sok más különlegesség mellett egy 1905-ös évjáratú, Csonka János tervei alapján készült postai gépkocsi, valamint két, húszas évekbeli, ízig-vérig magyar taxi idézi meg azt az időszakot, amikor Budapest utcáin Babits Mihály intett fuvart magának a Nyugat szerkesztőségébe menet. S ha esetleg valaki mostanra annyira teleszívta volna magát a múlt benzingőzével, hogy hajlandó távolabb merészkedni a fővárostól, azt a Szojuz 35 űrhajó – az első és egyetlen magyar űrutazó, Farkas Bertalan is ezzel repült! – eredeti parancsnoki egysége, valamint Fa Nándor és Gál József világot járt vitorlás hajója, a Szent Jupát várja egy kis kitekintésre.
| hirdetés
 |
|
Budapesti Történeti Múzeum
Reneszánsz királypince, gótikus lovagterem, tárnokmester háza – a Budapest egyik legfrekventáltabb helyén, és egyik leglátványosabb turistaközpontjában, a Budai Várban található Vármúzeum a régmúlt ma is élő városhangulatát idézi. Azt az időt, amikor még vár, egészen pontosan a középkori magyar királyok vára állott ott, ahol most kőhalom helyett a Budavári Palota reneszánsznak indult, majd barokká alakult épületegyüttese. Mivel azonban a múlt – üsse fel a fejét bármilyen történelmi viszontagság – rajta tartja ujjlenyomatát a jelenen, a Mária Terézia alatt barokká ért épület alagsora a középkori vár II. világháború után feltárt részeit rejti: egykori királynéi lakosztályhoz tartozó Gótikus termet, alkápolnát és a Tárnokmester házát, amely konyhai eszközöknek – ne feledkezzünk meg a merőkanalak arculatformáló hatásáról – és fegyvereknek ad helyet. A Reneszánsz teremben kiállított vörös márvány faragványok és majolika padlótéglák Mátyás király palotájának gazdag díszítéséből nyújtanak ízelítőt. A földszint gótikus szobrai pedig 1974-ben, a királyi palota előtti polgárházak egyik betömött pincéjéből kerültek napvilágra, s a szakemberek puzzle-ként illesztették össze a több mint hatvan szobortorzóból és több ezer kisebb-nagyobb töredékből álló szoborleletet. Az egyházi és világi témákat egyaránt ábrázoló szobrok Európa különböző régióiból érkezett elsőrangú mesterek alkotásai, amelyek a szobrászműhely felbomlása után – máig tisztázatlan körülmények miatt – több esetben még félkészen földbe kerültek. Az emelet Pesté, Budáé és Óbudáé, hogy az ad hoc várostörténészek alaposan a mélyére áshassanak a titoknak: miből is lett a cserebogár, azaz Pest-Buda helyett Budapest.
Kiscelli Múzeum
Az egykori trinitárius kolostor épülete a Zichy-család adományából épült 1738–1758 között, s elég kalandos utat járt be, amíg végül várostörténeti múzeummá nem avanzsált. Kiscell a mariazelli kegyszobor itt őrzött másolatának köszönhetően jelentős zarándokhely volt a 18. században. A szerzetesrendet 1783-ban II. József feloszlatta, a templom berendezési tárgyait elárverezték. Az épület a kincstár tulajdonába került és sokáig katonai célokat szolgált, majd 1900 körül olcsó bér-, illetve szükséglakásokat alakítottak ki benne. 1910-ben Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros vásárolta meg, és itt rendezte be bemutatótermeit, magánmúzeumát. 1935-ben a fővárosra hagyta az épületet, azzal a kikötéssel, hogy abban iparművészeti múzeumot létesítsenek. A városvezetés a gyűjtemény nagy részét elárvereztette, és 1941-ben a Székesfővárosi Múzeum várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményeit költöztette a kiscelli épületbe. Budapest ostroma alatt a templom romba dőlt, és sok értékes műtárgy elpusztult. A múzeum a részleges műemléki helyreállítás után 1949-ben nyílt meg a látogatók előtt, ma a Budapesti Történeti Múzeum részeként működik. Aki a főváros történetére s a XIX–XX. századi magyar festészetre kíváncsi, keresve sem találhat jobb helyet. A várostörténeti állandó kiállítás két részben mutatja be Budapest újkori történetének korszakait: „A főváros régisége” Buda fővárossá válásától 1873-ig, Pest, Buda és Óbuda egyesítéséig követi nyomon a város fejlődését, a „Közterek és magánterek 1873–1940” című etap pedig Budapest nagyvárossá válásának folyamatát idézi fel. A Kiscelli Múzeum, ha tetszik, kastély épülete olyan hely a városban, ahol a múlt a történelem és a legkülönfélébb művészeti ágak lenyomataként képviselteti magát. Aki arra kíváncsi, milyennek látta és élte Budapestet Rippl-Rónai József, Csók István vagy Kondor Béla, az a képzőművészeti sétára nevezzen, aki pedig azt szeretné látni, milyen nyomdagépen nyomtatták ki a márciusi ifjak Landerer és Heckenast nyomdájában a 12 pontot és a Nemzeti dalt, az a sajtó- és nyomdakiállítás felé vegye az irányt. Aki hangulatos, ízig-vérig pesti arcokra vágyik, semmiképp ne hagyja ki a vendéglők és boltok bejáratait díszítő, egykor volt cégéreket, melyek többek között olyan mesterek keze nyomát őrzik, mint például a XIX. század legnagyobb portréfestőjének tartott Barabás Miklós.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
