Közérzet
Georges és Jacques
2010-01. szám / Fáy Miklós
Mondják, hogy egyszer minden megfordul. Nem igaz, hogy az egész világ csak a kereskedelmi televíziókra vágyik, létezik alternatív kultúra is, az, amit hagyományosan kultúrának szoktunk nevezni. Vannak emberek, akik igenis nemet mondanak a felszínes fecsegéseknek,
kreált hírességeknek, mániákus főzőknek és azoknak a szégyenteleneknek, akik szerelmi életüket a nyilvánosság előtt élik, vélhetően busás díjazás ellenében. Vannak biztató statisztikák, amelyek arról szólnak, hogy Nyugat-Európában növekszik a televíziós kultúrafogyasztók aránya, egyre többen néznek színházi előadásokat, koncerteket, művészfilmeket, egyre többen kapcsolnak a show-król a közszolgálatra és a tematikus csatornákra. Persze az „egyre több” még nem felmérhetetlen sokaság, még kell a támogatás vagy az állami újraelosztás, a központ, amely megmondja, mi az érték és mi nem, de azért a helyzet nem kétségbeejtő. A bécsi újévi koncertet a statisztikák szerint több mint 50 millióan nézték szerte a világon. Kisebb szám ez, mint mondjuk a focidöntők esetében, de többen látták az eseményt, mint ahányan mondjuk 1960-ban egyáltalán tudtak a létezéséről.
Nálunk, a hagyományoknak megfelelően, az m1 adta a műsort, így megy ez már évtizedek óta, a rajongók visszaemlékezhettek legendás évkezdetekre és tizenkettő egy tucat koncertekre, mások talán épp most kezdhettek bele a saját hagyományukba, jövőre is leülnek a képernyő elé. A közvetítéssel nem is volt semmi baj. Csak az előzetesével. | hirdetés
 |
|
Szilveszterkor ugyanis egy bizakodó hangú férfiú közölte a nézőkkel, hogy sugározni fogják a híres eseményt, amelynek 2010-ben a karmestere Jacques Prévert. Érdekes, tekintve, hogy Prévert már több mint harminc éve halott, és bár igazán sokoldalú ember volt, a verseken kívül forgatókönyveket és dalszövegeket is írt (többek között a Hulló levelekét), de ilyen jellegű zenei munkásságáról eddig nem lehetett hallani. És nem is lehet ezután sem, hiszen az újévi karmester Georges Prêtre volt, neves veterán, valaha Maria Callas lemezeit vezényelte. Ahol ilyen megtörténhet, ilyen előzetes többször is lemehet, ott a szerkesztők, műsorkészítők, vezetők, felelősök feltehetően nem hallottak se Prévert-ről, se Prêtre-ről, de talán még Maria Callasról sem. Amivel persze nincs önmagában semmi baj, ilyen világban élünk. Csak ha esetleg a közönségben fölébredne a vágy, hogy újra kultúrát szeretne kapni a televíziótól, már nem lesz hová kapcsolni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
