Se szeri, se száma Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye filmes adaptációinak. Nem egy és nem két film készült belőle, hosszú és rövidebb tévésorozat, meg persze volt már színpadi verzió több is.
 Most van egy legújabb, Deres Péter igencsak korrekt adaptációja a Karinthy Színházban. Nehezen szokom, hogy éppen ott. Abszurdnak tűnik, hogy egy kis külvárosi moziból átalakított színház falatnyi színpadán sokszereplős, társasági jelenetekkel teli, elegáns ruhákat, tágasságot igénylő darabot mutassanak be. És bizony, főleg a női estélyiknél meglehetősen zavar, hogy mennyire vacak anyagokból készültek. Meg hát persze nincsenek mutatós szalonbelsők sem. Dobozszerű tákolmányokat tolnak ide-oda, ezekből alakítják ki a szükséges játékteret, olykor akár fölfelé terjeszkedve, máskor a színpadról lelógva. Tudomásul kell venni, hogy minden külsőség jelzés. És el kell viselni, hogy hosszú ideig tart az expozíció, mialatt kibontakozik, hogy öt eladósorban lévő lány ácsingózik férj után, egy meglehetősen hierarchikus társadalomban, amiben már sok minden idejétmúlttá vált, de még jócskán él az elavulóban lévő hagyomány.
A közönségben nagy az áhítat, hétköznap este pótszékes ház van, sokakon látszik, hogy az ismert történetet szeretnék újra élvezni színházi formában is. És élvezik annak rendje és módja szerint. Az első rész vége felé már én is élvezem, aztán a második részt még inkább. Az első, aki megfőz: Venczel Vera. Csont sovány, nagyon tartásos, jókora energiákkal intrikáló, botjára jelentőségteljesen támaszkodó, epés humorú úriasszony, áskálódó és aggódó nagynéni.
Karinthy Márton rendezőnek sikerül megadnia a nézőknek a mindennapi betevő romantikát, de nem csap át sziruposba a produkció, örökösen jelen van a fanyar, szurkapiszkálódó, kesernyés humor. Kéry Kitty és Oberfrank Pál a büszkeség és balítélet megtestesítői, szerepük szerint hevülnek egymás iránt, de hol egyikük, hol másikuk hordja fenn az orrát, érti félre a helyzetet, vagy érti nagyon is, míg azért persze csak összeborulás lesz a vége. És örül mindenki, mint gyerkőcök a bábszínházban, de ebben a meseien boldog végben is van irónia. A lányok szüleiként Egri Márta és Mertz Tibor gyermekeikért örökösen aggódó, egymással buzgón évődő és a révbe éréstől kiviruló pár.
Az egész produkcióban érződik a buzgalom, az, hogy a színészek szeretnek a Karinthy Színházban játszani, a nézők szeretnek idejárni, barátságos a ruhatáros, a büfés, családias a hangulat. A Büszkeség és balítélet ugyan vakmerő vállalkozás ezeken a deszkákon, de most megérte vállalni a túlontúl nagy kockázatot.
|
vissza
vissza a lap tetejére
