PM Online | Korábbi cikkeink

Maga nem művész, maga egy bolttulajdonos – veti oda az egyik címszereplő (Igor) a másiknak (Coco), s még sokáig húzzák szerelmi csatározásukat a hírességek, melybe a házasságtörés (Igor részéről) éppúgy beletartozik, mint számos új ruhamodell

(a Cocóé) és nem egy, zeneszerzéssel töltött, zongorát püffölő éjszaka (megint csak Igor). Láthatjuk a nagy orosz művészt kertben, kádban, zongoránál, párnák közt, ereje teljében és agg korában, sőt, még reggeli testgyakorlás (fürdőszobai fekvőtámasz) közben is, hallhatjuk oroszul és franciául megszólalni, de azok sem maradnak hoppon, akik Cocóra kíváncsiak; céltudatos üzletasszonyként, adakozó művészpártolóként és szűrt fényben szenvedő, szerelmes nőként is megcsodálhatjuk Jan Kounen filmje jóvoltából. Ha a díszletekbe rendre belefeledkező belga azon túl is akart valamit közölni a világgal, hogy a nagy emberek bizony nehéz természetűek, viszont halandók lévén egyszer ők is megöregednek, továbbá hogy egyszer élünk – nos, akkor, attól tartunk, szegény feje kudarcot vallott. De ha nem volt más a célja, mint az alkotó ember szobrát sokadszorra kifaragni, s az így elkészült másolatot különböző, jaj de művészi megvilágításban (a francia lugasok erre igen alkalmasak) megmutatni, akkor szavunk sem lehet, igyekezetét siker koronázta. Talán még annyit erről: Anna Mouglalis szép nő, és egy az egyben hozza a dohányzó Coco híressé vált kéztartását, Mads Mikkelsen pedig lassan leválthatja Stellan Skarsgardot a viharos életű európai művészek megszemélyesítőjének posztjáról.

Coco Chanel & Igor Stravinszkij
Francia, feliratos film
Rendező: Jan Kounen