Életek éneke
2008-11. szám / Dercsényi Dávid
A zene szárnyán utazni – micsoda ócska közhely. Ám van úgy, hogy ráérzünk a legelkopottabb frázisok igazságára
és kell-e nagyobb elismerés egy filmnek, versnek, szobornak, mint hogy ebben aktív szerepet tud vállalni?  Bereczki Csaba filmje egy tévésorozat anyagából állt össze, amely Erdély cigányzenészeit „vette leltárba”, pontosabban zenészt és zenét. Utóbbi tekinthető ugyanis az Életek éneke főszereplőjének, a zene és a benne testet öltő sors. A Kelemen László segítségével feltérképezett zenészek önvallomásai egyrészt egy kihalófélben lévő élet, a szabad, vándorló zenészsors napos és árnyas oldaláról beszélnek, másrészt pedig magáról a muzsikáról. Utóbbi lüktetése nemcsak a hangzó folklór rajongóit érinti meg: amikor például az idős, vakoskodó férfi, Zerkula és felesége egymás mellett ülve zenél, Philemon és Baucis története szól a nyűtt vonók által. Bereczki nem állt meg az összeírás aktusánál, a forgatás közben egy zenész síravatása alkalmával meg is formálta a résztvevőkből az Életek Éneke zenekart. Összedolgozásuk és európai turnéjuk története váltja a zenei, elvont utazást konkrét úttá. A képek érzékenyek és előzékenyek, Nemes Tibor kamerája érezhetően jól ismerte a rendező akaratát, így az erdélyi cigányzenét méltó figyelemmel és alázattal sikerült megörökíteni. A 90 perces időtartam túlzónak tűnik egy dokumentarista igényű film esetében, de mivel filmes utazásunk révén időről időre megmerítkezünk a zenében, jóval többet is el tudnánk belőle viselni.
Életek éneke
Magyar film | hirdetés
 |
|
Rendező: Bereczki Csaba
Szereplők: Kelemen László, Zerkula János, Jámbor István
100 perc
Forgalmazó: Hungarotop
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
