Interjú
Egy jó humorú, kemény nő
2008-11. szám / Bóta Gábor
Fullajtár Andrea Lady Macbeth szerepét játssza a Katona József Színház március 14-ei premierjén, a Macbethben.
Azt mondja, ameddig a mestere, Zsámbéki Gábor a teátrum igazgatója, addig a társulatnál marad, utána pedig érdemes más helyeket megnézni, sokakkal beszéltek már arról, hogy jó lenne együtt dolgozni.
 Megint egy borzasztóan kemény nőt játszol, az ilyen típusú szerepek általában megtalálnak.
F. A.: Úgy látszik, arra inspirálom a rendezőket, hogy ilyen szerepeket osszanak rám. De nincs ezzel baj, mert sokféleképpen lehet eljátszani Lady Macbethet is.
Miért osztanak rád rendszeresen kemény nőket, ilyen vagy valójában?
F. A.: Van egy ilyen részem is, persze. De ennél fontosabb, hogy az ember milyen a színpadon.
A Médeia emblematikus szerepeddé vált, Zsámbéki Gábor már a felvételiden azt gondolta, hogy egyszer rád osztható lesz.
F. A.: Igen, egy felvételi gyakorlat közben látta meg bennem ezt a lehetőséget.
Médeia eljátszásához szörnyű agresszióra is szükség van, hiszen a szereped szerint meg kellett ölnöd a két gyerekedet. Tudom, hogy hosszú ideig a próbákon ezt a jelenetet nem is tudtad eljátszani.
F. A.: Pontosan azért mentem színésznek, hogy olyan dolgokat is eljátszhassak, amiket civilben én sem gondolnék magamról.
Nem éppen az az izgalmas színészi szempontból, hogy férfias erő, sőt, akár kegyetlenség van benned, ugyanakkor roppant érzékeny, szenzibilis is tudsz lenni?
F. A.: De, gondolom, hogy ez bennem az érdekes, csak én nagyon nehezen látom magam kívülről. Nekem viszont az a lényeges, hogy a próbákon mennyire tudom tágítani a saját személyiségemet.
Hogyan hozol különböző tulajdonságokat ki magadból?
F. A.: Van, hogy rögtön rátalálok dolgokra, máskor hónapokig keresek valamit. A Médeia esetében az előadás első húsz perce gyakorlatilag azonnal megvolt. Utána, amikor Médeia eldönti, hogy a bosszú úgy lesz teljes, ha a két gyereket is beáldozza, iszonyú görcsös lettem.
És ez mitől oldódott?
F. A.: Amikor Zsámbéki már látta, hogy nagyon kínlódom, azt mondta, „egyáltalán ne az legyen a fejedben, hogy gyerekeket ölsz meg, hanem, hogy a kapcsolatotokat ölöd meg.” Ettől képes voltam elengedni a magánéleti oldalát annak, hogy én olyasmire nem tudok gondolni, amit a színpadon tennem kell. | hirdetés
 |
|
De a Lady is egy gyilkos nőszemély.
F. A.: Csak ő egészen máshogy. Nincsenek benne erkölcsi gátak. Abban a korban a királygyilkosság teljesen természetes volt.
Mielőtt A talizmánban eljátszottál egy kékharisnyát, tán senki nem hitte volna, hogy elképesztő a humorod is, bár ebben is van megkeseredettség, tragikum, sőt, akár drasztikusság.
F. A.: A vígjátékban meg az a jó, hogy bele lehet vinni az élet másik oldalát. Minden műfajnál ki kell centizni, hogyan válik kétélűvé.
Forgatsz most?
F. A.: A Hatodik koporsó című filmben véresszájú, kommunista ügyésznőt alakítok, aki mindenáron ki akarja végeztetni a főszereplő fiút, pedig igazából nem csinált semmit, csak ott volt a Köztársaság téren, 1956-ban.
Már nagy főszerepeket játszottál, és még mindig hosszú ideig albérletben laktál. Azóta van lakásod, de közben egyre romlik a színészek anyagi helyzete.
F. A.: Prózai színjátszással, úgy hogy valaki nem szerepel sorozatokban, bulvárműsorokban, nem vállal reklámokat, mind nehezebb kenyeret keresni.
A szakmai értékrend nagyon eltér a gázsiktól. Lehet ezen változtatni?
F. A.: Ameddig a színházak feje fölött lóg a bárd, egyáltalán nem lehet. Ha majd láthatóvá válik, hogyan alakul át a színházi rendszer, akkor kerülhet elő ez a kérdés.
Még a Katona nemzetközi hírű társulata is veszélybe kerülhet?
F. A.: Éppen, amikor A karnevál utolsó éjszakáját próbáltuk, járt Zsámbéki a kulturális bizottsági ülésekre. Nemegyszer jött olyan állapotban a próbákra, hogy nem is tudott figyelni arra, ami a színpadon történik, mert olyan mértékű elvonások kerültek szóba, hogy az is elképzelhető volt, egyáltalán nem lesz bemutatónk a mostani évadban. Végül sikerült kompromisszumos megoldást kicsikarni, de ki tudja, hogy a következő szezon hogyan fog kinézni.
Korábban azt mondtad, ha netán szétmenne a Katona társulata, te leszel az utolsó, aki eljön onnan. Ezt még mindig így érzed?
F. A.: Ha Zsámbéki már nem lesz igazgató, akkor elmegyek. De addig, ameddig itt van, nem érdekel, mennyit keresek, ő a mesterem, én is itt maradok. Utána pedig érdemes más helyeket megnézni, sokakkal beszéltünk már arról, hogy jó lenne együtt dolgozni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
