Gyorsinterjú
Húszéves az RS9 Színház
2010-06. szám / Szepesi Krisztina
Húsz év manapság egy független színház esetében nagy dolog. Ráadásul Dobay Dezső, a színház vezetője az agykutatást hagyta ott azért, hogy 1988-ban egy új, alternatív csapatot építsen.
Agykutató volt és színházalapító, rendező lett.
D. D.: Orvosi egyetemet végeztem, amit 10 évig nem vallottam be, mert akkor azt mondták, ha nem azt tanultam, akkor nem tudok rendezni. Orvosként egyébként sosem dolgoztam, a Magyar Tudományos Akadémián voltam fejlődéslélektani kutató. Aztán váltottam a pszichológiára, s végül a színházra. Afféle világmegismerési dolog volt a folyamat, amellyel eljutottunk a színházig.
Hogy kezdődött?
D. D.: A Szkénében kezdtük Lábán Katival a közös munkát. Volt egy Kraus-előadásunk Vallai Péterrel, Tóth Jocóval és Bán Jánossal, a Végnapok. Aztán megcsináltuk az Operetkát, amivel megnyertük az első lengyel Gombrovicz Fesztivált. Az egész lengyel kritika állva tapsolt, több mint százszor játszottuk. Aztán 1988-ban csináltunk egy egyesületet, elkezdtük nézni a pesti pincéket, s megtaláltuk az RS9 mostani otthonát.
Sokan próbálkoztak akkor is és most is új színház alapításával. Az Operetka sikere is közrejátszott abban, hogy az RS9 megmaradt?
D. D.: Amilyen az ország, olyan a kultúrája. 1990-től az első négy évben nagy mozgás volt és elindult a külföldi érdeklődés is. Jártunk Franciaországban, Lengyelországban, de amerikai vendégjátékunk is volt. A nagy indulás azonban szép lassan elenyészett.
Húsz évet mégis kibírt a színház.
D. D.: Azért az bosszantó, hogy az a fontos hír, hogy még megvagyunk. De ha azt nézem, hogy az összes, ma is létező független színház legnagyobb része az első négyéves megindulás alatt alakult, tényleg nagy dolog. Szinte csak az én korosztályom tart még fenn alternatív színházat. Mi alapítottuk meg az RS9-ben az Alternatív Színházak Szövetségét is, hogy összefogással érvényesítsük az érdekeinket. A színházi törvénnyel eljutottunk odáig, hogy az összes színházra fordított pénz tíz százaléka az alternatív kört illeti. Tavaly így 16 milliót kaptunk, ami nem sok, de legalább fenntartható belőle a színház. | hirdetés
 |
|
Ma az RS9 egy társulat nélküli befogadó színház.
D. D.: 1998-ig bár kis fizetésekkel, de voltak állandó tagok. Igaz, sosem nagy nevekkel dolgoztunk. Mostanra már sokkal nehezebb a helyzet, hiszen gyakran előfordul, hogy egy színész naponta 1-2 órára ér csak rá, mert napközben az anyaszínházában próbál.
Befogadtak társulatokat is.
D. D.: Arányaiban azért a saját előadásainkból több van, de ha egy megfelelő színvonalú csapat jön, hogy szeretne itt játszani, az rendben van. Próbáljuk inspirálni a fiatalokat is, így volt egy jubileumi drámapályázatunk a Fiatal Írók Szövetségével kezdő drámaírók számára. A nyertes darabját bemutatjuk május tájékán, a második és harmadik helyezett darabból pedig felolvasószínház lesz.
Azt mondta, nem dolgoznak nagy nevekkel, miközben a legújabb bemutatóban Vallai Péter és Csuja Imre is szerepel.
D. D.: Vallaihoz már 25 éves színházi barátság fűz, hiszen az első bemutatóinkban is játszott. Podmaniczky Szilárd pedig írt egy darabot a színháznak Beckettre várva címmel, amiben Csuja is játszott, és olyan jó hangulatú volt a munka, hogy kértem, írjon egy folytatást. Bár nem folytatást írt, de ugyanezek a színészek ismét szerepelnek az Albert Einstein paprikáskrumpliban. Nálunk azért sok kőszínházi színész dolgozott, így Margitai Ági, Igó Éva, Börcsök Enikő, Derzsi János, Bán János és Tóth Jocó is. Mert attól még, hogy a kőszínházak nem szerettek minket, mi visszafelé másképp gondoltuk, hiszen a színház egy, s aki nem így gondolja, az lüke. Már csak a fiatalok kellenek, hogy átadhassuk a stafétát.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
