Van két olyan tokaji bor, amellyel igencsak ritkán találkozunk a polcokon. Mindkettő „melléktermék”, ám nem szabad leírni őket, hiszen a „főtermék” maga a „borok királya”, az aszú. Egy királynak pedig akár a törvényen kívül született csemetéje is képes trónviszályt kirobbantani.
Ami a tokaji máslásról és fordításról is elmondható, bár azért egy 5-6 puttonyos aszúnak sosem lesznek igazi vetélytársai. A máslás az aszúk seprőjével (azaz üledékével), a fordítás pedig a már egyszer kipréselt aszúszemekkel van összefüggésben. Ezekre az igen értékes „melléktermékekre” száraz tokaji bort öntenek, amely átveszi az értékes ízeket, zamatokat, kioldja a maradék cukortartalmat. A végeredmény egy 3-4 puttonyos aszú beltartalmi értékeivel vetekedő borkülönlegesség. Máslást mostanában nemigen találni a polcokon, fordítással viszont itt-ott találkozhatunk. A Sajgó Pincészet 2001-es Tokaji Fordítása jellegzetes példája ennek a bortípusnak. Érlelt, borostyánba hajló szín, mézes, mazsolás, aszalt gyümölcsös és a fordításoknál megszokott, kellemesen törkölyös illat, nagyon szép sav-cukor arány, összetett zamatok jellemzik. Aszalt gyümölcsökkel készült szárnyashoz vagy akár libamájhoz is kipróbálható, de nem túl édes desszertek és kéksajtok kísérőjeként is megállja a helyét.
Ár: 3000 Ft/palack körül
Kritika (4)
|
vissza
vissza a lap tetejére
