DocuArt Kocsiszín - Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és mozi
2008-12. szám / Köves Gábor
Új közösségi hely van kialakulóban a IX. kerületben. A DocuArt kitalálói egy mindeddig mostohán kezelt műfajnak, a dokumentumfilmnek akarnak otthont adni
egy Erkel utcai Ybl-palota egykori kocsiszínében. A Ráday utca tőszomszédságában, ahol egykor hintók, majd később Csepel teherautók parkoltak, ott most a dokumentumfilmeké a terep.  Az ötvenfős vetítőteremmel, kiállítóhellyel és mindenki számára hozzáférhető archívummal büszkélkedő, frissen megnyílt hely vezetőjével, Füredi Zoltánnal beszélgettünk.
Mit tud a DocuArt?
F. Z.: Itt három dolog van igazából. Az egyik az egy mozi, ahol elsősorban dokumentumfilmeket akarunk játszani, filmbemutatókat szervezni, filmkluboknak otthont adni. Van egy videokönyvtár, egyelőre 1000, jórészt szociografikus dokumentumfilmünk van az elmúlt 6-8 évből, magyarok és külföldiek vegyesen. Az ismert hazai alkotók közül például Almási Tamás vagy Papp Gábor Zsigmond filmjei is szerepelnek az archívumban. Eddig, ha meg akartál nézni egy dokumentumfilmet, akkor azt vagy a producer adta oda a zsebéből, vagy leültél a rendező konyhájában, és ott megnézhetted. Ennél szerintem sokkal jobb, ha azt tudod mondani az újságírónak vagy bármely más érdeklődőnek, hogy ugorj be az Erkel 15.-be, ami itt van a város közepén, és itt egy kávé mellett megnézheted a keresett dokumentumfilmet. A katalógusunk fent van a neten, onnan kiválaszthatod a filmet, bejössz, kikéred, beülsz egy tévémonitor elé, kérsz egy kávét, felteszed a fejhallgatót és nézed, amíg meg nem unod. A mozin és a videotáron kívül van egy kis klubkávézónk, ami egyben kiállítótér is, ahol össze lehet gyűlni, el lehet beszélgetni. Itt azért elsősorban szociografikus fotográfiákat szeretnék kiállítani: most például egy Hollandiában született ausztrál fotográfus észtországi otthonokról készített képei vannak kint. Érdekes keresztmetszet, a fotós végigfényképezte, hogy a halászlegénytől az államtitkárig hogyan néznek ki Észtországban az otthonok. A fotóknak egyébként csak az egyik, kisebbik fele van itt, a többit velünk szemben, a Fotócella Galériában lehet megnézni.
Mikor nyitottatok?
F. Z.: Március 4-én a Dialektus Fesztivállal nyílt a DocuArt. Itt működött a fesztiválközpont és a videokönyvtár, a Vörösmarty moziban pedig a vetítéseket tartottuk.
Az állandó mozi mikor kezdi meg a rendes működését?
F. Z.: Néhány héten belül. Lesz fix vetítési rendünk, ugyanúgy, mint bármely más mozinak, de napi két előadásnál többet nem fogunk tartani. Az a terv, hogy a hét öt napján két előadásban fogunk vetíteni, illetve lesznek filmklubjaink, és nagyon sok egyedi bemutatót szeretnénk. Alapvetően a saját magunk által forgalmazott filmeket akarjuk játszani. Szeretnénk, ha lassan ideszokna egy állandó közönség, részben azok, akik készítenek is ilyen filmeket, részben azok, akik érdeklődnek a műfaj iránt. Azt reméljük, hogy idővel közösségi hellyé formálódunk. | hirdetés
 |
|
Milyen filmek fognak szerepelni a hamarosan megnyíló mozi műsorán?
F. Z.: Főleg olyan európai dokumentumfilmek, amelyek a filmfesztiválokon sikerrel szerepeltek. Nagyon szeretném azokat a filmeket is, amiket a nemrég befejeződött fesztiválon vetítettünk. Közülük is nagy kedvencem a Don’t Get Me Wrong című román film, ami megnyerte az európai dokumentumfilm kategóriát. Egy romániai elmegyógyintézetben játszódik, félelmetesen vizuális darab, miközben egy nagyon erős filozófiai diskurzus vonul végig az egész filmen. Nem egy szociografikus mű, sokkal inkább egy kísérleti játékfilmhez közelít. Elsősorban egyébként ehhez hasonló, kreatív dokumentumfilmeket szeretnénk vetíteni.
Fura hibrid a kreatív dokumentumfilm, az idei filmszemlén is sok vita folyt arról, milyen jellegű filmek tartoznak ebbe a műfajba.
F. Z.: Igazából nem is nagyon tudtak vele mit kezdeni. A kreatív dokumentumfilmekben nagyon sok filmes, alkotói munka van. Nem valaminek a dokumentálásán van a hangsúly, hanem egy kreatív filmalkotás létrehozásán, ami történetesen nem fizetett színészekkel készül, nem épített díszletek között játszódik. Persze, ez egy nehezen definiálható határterület.
Te hogy csöppentél ebbe a dokumentumfilmes világba?
F. Z.: Én filmkészítőként csöppenten bele, eredetileg ugyanis magam is dokumentumfilmeket készítettem. Aztán egy-egy fesztivál után túl sokan kérdezték, hogy hol lehet látni a filmemet, úgyhogy elég gyorsan szembesültem azzal a problémával, amivel az összes dokumentumfilmes.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
