Kritika (1)
Budapest
2010-09. szám / DD
A 70-es években készült Budapesten pár B-film, Tordai Teri levette melltartóját a Vajdahunyadvárnál, a taxisofőr Garas Dezső gázt adott, és a kamera ráközelített az Anonymus szoborra, amely egy nyakba akasztós amulettel titkos tanok mesterévé vált. Walter Carvalho filmje mintha
 ezeknek a produkcióknak akart volna emléket állítani, nem azért, mert a szobornak ebben a filmben is jelenése van. De sajnos mindezt az önreflexió és a humor bármily szándéka nélkül. A Budapestet Chico Buarque de Hollanda azonos című regénye alapján írta maga az író, amit nem ismerek, de csak remélni tudom, hogy jobban működik, mint a belőle készült filmadaptáció. Egy brazil béríró, azaz néger, José Costa keveredik el a magyar fővárosba, ahol felfedezi a magyar nyelvet és egy szép lányt, és ezzel egy furcsa identitásjáték veszi kezdetét. A téma izgalmas és érzékeny feldolgozásért kiált, ám a film – leginkább szellemileg – nem képes túllépni egy képes turistakalauz szintjén. Tulajdonképpen egy intellektuális brazil szappanopera szintjén beszélget velünk a film, megtudjuk, hogy „a költészet belülről fakad”, a magyar nyelv „egyetlen, érintetlen, lefordíthatatlan” – és ehhez jönnek még a helyi érdekű poénok: Kálloy Molnár Péter stricit alakít, az Andrássy úton pedig Bitskey Lukács tekerőlantozik ingben-gatyában (a legjobb poént nem lövöm le). Már-már maró gúnyra gyanakodnánk, ám a visszatérő cimbalomzene és az irgalmatlanul elnyújtott jelenetek kijózanítanak. A Budapest felületes, igazi sznob, gyatra film, amin a szimpatikus főszereplői, Leonardo Medeiros és Hámori Gabi sem tudnak segíteni.
Budapest
Brazil-magyar, feliratos film
Rendező: Walter Carvalho | hirdetés
 |
|
Főszereplők: Leonardo Medeiros, Hámori Gabriella, Giovanna Antonelli, Ivo Canelas
113 perc
Forgalmazó: Mozinet
Bemutató: május 13.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
