Impresszum | Előfizetés  
  2024. május 8., szerda
Mihály

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (4,5)
Gyermekszínházi biennálé felnőttkorban
2010-10. szám / Bóta Gábor

Felnőtté vált a Kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, amit idén ötödik alkalommal rendeztek meg. Csecsemőknek ugyanúgy voltak előadások, mint nagykamaszoknak. A színvonal is sokkal jobb volt, mint két évvel ezelőtt. Feltehetően a felhozatal is javult, de mindenképpen dicséret illeti Perényi Balázs válogatását.
A nagydíjas produkciót, a Rettentő görög vitézt, a Stúdió K Színház előadásában, nem most, hanem jóval korábban láttam. Fodor Tamás régóta foglalkozik gyerekeknek szóló produkciókkal, de mindig úgy, hogy az a felnőttek számára is élmény legyen, és több rétegű jelentéstartalmat hordozzon. Ehhez olyan bábokat használ, amelyek mögött láthatók a színészek, akik sajátos interakcióba lépnek az általuk mozgatott figurával. Hol azonosulnak vele, hol ellentétbe kerülnek vele, mimikával, gesztusokkal véleményezik a cselekedeteit. Hasonló technikájú bábokkal dolgoznak A kis hableány előadásában, a Csiky Gergely Színház és a Kaposvári Egyetem Színész Tan­sza­ká­nak közös produkciójában a fiatalok. Andersen közismert történetben a tenger alatti világot játsszák bábokkal. Ez a mesebeli, a jó világ, ezt Kelemen József elmélyülten érzékeny rendezése kedves szar­kaz­mus­sal ábrázolja, míg a szárazföldi, káosszal teli létet, ahová a kis hableány, az éppen felnőtté cseperedő kíváncsi és szerelmes sellő felemelkedik, gunyoros görbe tükörben láthatjuk. Remek összmunkát végeznek az ifjú színészek, miközben többüknek kiragyog az egyénisége a sorból.
Ujvári Jankának és Badacsonyi Angélának már nem kell kiragyognia, a legelismertebb bábművészek közé tartoznak. A Repülési lecke kezdőknek című produkcióval csaknem megríkatnak, miközben jókorákat nevetek. Perlekedő olasz anyaként és lányaként vannak jelen a színpadon, miközben virtuóz módon mozgatnak több bábot is, elmesélve egy olyan történetet, amiben meghal a kis sirály anyja, és furcsa mód egy macska neveli fel. Persze, hogy az identitásról meg a másságról szól ez a történet, szegény csöppséget macskaként tanítják vadászatra, miközben kinézi, kineveti a többi macska, míg csak rájön, hogy neki sirályként kell élnie. Az érzelmességet fanyar humorral ellensúlyozza az előadás, Bartal Kiss Rita remek, groteszk bábuival, Tengely Gábor élettel teli rendezésében.
Tengely két produkcióban színészként is vitézkedik a győri Vaskakas Bábszínház színeiben. Az egyik a Hoppláda, ami lényegében jókora bohóctréfa, egy fiú meg egy lány, Pallai Mara megszemélyesítésében. Egy-egy ládában tanyáznak, ami lényegében az ő házuk, tán igaziból, tán csak játékból. Jó pajtások, de froclizzák a másikat, irigykednek is rá, felül akarnak kerekedni rajta, majd jön egy harmadik valaki, Rab Viki alakítja, aki kitol velük, átveri, sőt, meglopja őket, kijátssza egyiket a másik ellen, alaposan próbára teszi a barátságukat. Veres András rendezése egyesíti a virgonc, vásári humort a töprenkedő líraisággal, és miközben igencsak nevettet, elmélázik azon, hogyan bántja meg egymást két olyan ember, akik szeretik a másikat, hogy lehet úrrá lenni a sértődöttségen, és hogyan lehet megbocsátani.
Pallai és Tengely játszik csecsemőknek szóló produkcióban is. Tíz évvel ezelőtt még őrültségnek tűnt volna, ha valaki azt mondja, hogy cumizó picuroknak tart bemutatót. Ez a nálunk EU-s támogatással a Kolibri Színház által meghonosított előadástípus annyira polgárjogot nyert, hogy a Vaskakas Bábszínházban már a harmadik ilyen típusú produkció a Cinege, cinege, kismadár. Puha-pihe, örökösen csipogó, állandóan röpködő kismadarak tömkelegét mozgatja, miközben mondókákkal, versikékkel rukkol elő a két színész. A műfaj szabályai szerint a rövid előadás után betotyognak, bemásznak a csöppségek a színpadra, és boldogan nevetgélve megtapizhatnak mindent, ami az előadásban szerepelt.
Egészen más korosztálynak szól a Kolibri Színház Kikatt című produkciója, Scherer Péter rendezésében. Ebben két ember, Szanitter Dávid és Pelsőczy Réka megformálásában, totálisan bekattan. Egy érettségi előtt bukásra álló diák és egy tanárnő, aki meggátolhatná, hogy a srác érettségizzen, és van is ilyen szándéka, de már-már szerelmes lesz belé. A két ember teljesen kiszolgáltatott lesz a másiknak. Frusztráció, agresszió, szeretetvágy, megváltásvágy találkozik. Nagy összecsapások lesznek belőle. Drámai csendek. Igazi színház. Amit sajnos aztán egy nyögvenyelős, sok tekintetben didaktikus, kérdés-felelet jellegű drámapedagógiai óra követ. Kár, mert az ilyen típusú produkcióiért a Kolibri teljes joggal érdemelte ki a másik nagydíjat.
hirdetés

Voltak a biennálénak gyenge pontjai, az egyik például Az óriás lánya és a herceg című, Novgorodból érkező, gyönyörű papírfigurákkal előadott mese. Amiben viszonylag kevés az akció és igen sok a szöveg. Bár a színészek angolul játszanak, a gyerekek tolmács híján nem értik őket, nyüzsögni, sírni kezdenek, vagy éppen kiráncigálják a szüleiket a nézőtérről. Ez mindenkinek rossz, előadóknak és közönségnek, hiába ajánlanak kedvező feltételekkel külföldről bizonyos előadásokat, ellen kellene állni a hasonlóknak.
Az Ausztriából érkező Csokitorta című előadás viszont abszolút elnyeri a publikum tetszését, annak dacára, hogy néha a jó ízlés határát is átlépi. A Jean-Paul Ledun által játszott bohóc összefut az Erwin Slepcevic által megszemélyesített unokaöccsével, és kétbalkezes módon tortát kezdenek kotyvasztani, amibe mindenfélét beleraknak, így ehetetlen kulimász kerül ki a kezük közül, amikor gondosan megterítenek maguknak. Csetlenek-botlanak, tréfásan ügyetlenkednek. Ledun megtanult magyar szavakat, tréfát csinál abból is, hogy nehezen ejti ki őket. Kicsit túl sokat grimaszol, túl sok a hangoskodás, de eleven a játék.
A Budapest Bábszínház Líra és Epika című előadása nem mindig ennyire eleven, viszont mívesen kidolgozott. Mácsai Pál rendező a színészekkel valamennyi mozdulatot és hangsúlyt gondosan és árnyaltan kimunkált. Szabó Borbála és Varró Dániel epés humorú mesét írt az örökös perpatvarozásról, az értelmetlen háborúsdiról, a nyughatatlan békétlenségről. Bagossy Levente karikaturisztikus, jól mozgatható, fantáziadús bábokat tervezett. A nagy létszámú szereplőgárda, különböző generációk tagjai, pedig élményszerű összecsiszoltsággal dolgozik együtt.
A biennálé szervezése is remek összmunkáról tanúskodik. Kisebb zökkenőktől, késésektől eltekintve, olajozottan működött minden.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor