PM Online | Korábbi cikkeink

Barátságos, bejárható mesevilág tárul elénk Donászy Magda verseiből, ahol mindennek megvan a helye, és semmi sincs hiába. Az öreg tűzhely cinkék otthona lesz, a leselejtezett piros buszt játszóházzá varázsolják a gyerekek,

az elveszett, nagy karimás kalap vacogó kisnyulaknak nyújt menedéket. A versek olyan élethűen és szeretettel ábrázolják a természetet, a vízi világot, a vadon élő állatokat, hogy legszívesebben azonnal felkerekednénk, hogy egy kiadós hegy-völgyjárás során testközelből is üdvözölhessük a májust köszöntő pipitért, a hársvirágot, az akácot és a kis tücsköt, aki „nótáját vígan zengi, tavaszt dalol, s a télre már nem gondol senki-senki.”
A Cinkeház hangulatos, kedves olvasmány az óvodásoknak és kisiskolásoknak egyaránt, s talán nosztalgia a Donászy Magda-verseken felnőtt szülőknek, akik a költőnő rímeiből tanulták meg, mi is az a kutyakötelesség, hová néz a rab elefánt, kicsoda Makk Peti és Makk Kató, s hogy az Őszapó nem szakállas vénember, hanem egy cinkeszerű, helyes kismadár, aki a következőket trillázza: Hószín-tollból van koronám. / Rozsdabarna szárnyamat / Itt-ott szépen élénkíti / Rózsaszínű árnyalat. / A két szemem Aranybarna. / Csillog, mint a drágakő. / Szép sárga toll veszi köröl, / És jól látok, ez a fő.”
A kötetet a versek szépségén túl Reich Károly csudás rajzai illusztrálják, aki úgy tud pár vonalas krikszkrakszaival puli-házat, őzgidákat, aranycsengettyűt és csodaszarvast kerekíteni a papírra, hogy azok még színek nélkül is színessé elevenednek.
A kötet végén egy rövidke szómagyarázat lebbenti fel a fátylat az afféle nyelvi titkokról, mint például mit jelent a szó, berzenkedik, ki is az a jérce, mire jó a vim, és mit csinálnak a hollók, amikor zsinatolnak.