Az Artmagazin ajánlja
Chilf Mária
2010-10. szám
Mint kés a vajban, úgy halad Chilf Mária a lélek legmélyebb bugyraiban – egyre beljebb. Útja során számtalan zavarba ejtő installáció után most huzamosabb ideje önmagába merülve és a papír fölé hajolva tölti alkotóidejét.
 Finoman navigálja a rostok között terjedő festéket, hogy aztán végül megtalálja a pigmentek és kötőanyagok olyan vizuális rendszerét, amiben bőven van pontosság, előre kitervelt szándék, véletlen egybeesés és az emberi test és lélek egybefonódásának súlyos igazságai.
Mosolyogj! – szól felhívása legújabb kiállításán, miközben falba olvasztotta egy emberre emlékeztető tárgy arcként is felfogható foncsorozott felületét. Majd néhány tükörarcú bábuból a Viltin Galéria egyik kiállítóterében rögtönzött egy privát pszichodráma-szakkört, üres székeket is kínálva a nézők számára, akik kedvükre nézegethetik saját magukat dermedt és néma társaik „arcában”. Chilf elegánsan lépett át „a stílus maga az ember” fényesre koptatott igazságán, és annyiban maradt önmagával, hogy mégiscsak az arc a lélek, vagyis az ember tükre. Felkért több tucat gyereket, felnőttet, művészt és nem művészt, hogy egy-egy általa kijelölt tenyérnyi, fehér papírfelületen hagyjanak maguk után bármilyen jelet. A kiállításon kiderül, kiben mi munkált, amikor tiszta lapot tettek elébe. Az egyik falat szinte beborítja az a hatalmas tabló, amelyen vendégmunkások álltak össze egy kép kedvéért. Ruhájuk munkásruha, fejfedőjük munkavédelmi sisak, testtartásuk szikár, arcuk mint a lelkük: egyénenként változó. Mert ők olyan munkások, akiknek a fejükön van a kézjegyük.
| hirdetés
 |
|
Viltin Galéria (V., Széchenyi u. 3.)
06. 05-ig
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
