Két könyv
Látszat a Városban
2010-10. szám / D. Magyari
Egy időben jelent meg a Horváth M, Judit és Stalter györgy fotóművész házaspár tagjainak albuma, a Csalóka látszat és a Város a városban. Gyönyörű könyv mind a kettő, értő és érzékeny tervezőjük Molnár István.
Az alkotók előző, közös munkájuk, az 1997-es, főleg cigánytelepeken készült szociofotókat tartalmazó Más Világ után most szürreális képekkel beszélnek magukról és környezetükről.
 „Tele bizonytalansággal, kiváncsian várok…”
Beszélgetés Horváth M. Judittal
Miért csalóka látszatok a képek?
H. M. J.: Azért, mert a szemlélőjüknek az elsődleges látványon túl meg kell keresnie a valódi jelentésüket. A tárgyak lehet, hogy gyermekiek, de elárulom, csak felnőttel érthetik meg, miről szólnak valójában a fotóim. Ez bennük a csalóka, a titok. A látszólag egyszerű, nem túl szép tárgyak számomra izgalmasak voltak, az általam kitalált, megrendezett miliőben meséltek nekem. Van, aki könnyen olvassa őket, és van, akinek nem mondanak semmit. Akinek kicsi korában sokat meséltek, könnyen szót tud érteni velük, akinek viszont kimaradt a mese az életéből, felnőtt fejjel már nem fogja tudni értelmezni a mese nyelvét, a képeim jelentését.
Hogyan kezdtél hozzá ehhez a munkához?
H. M. J.: Az első képeket analóg technikával, fekete-fehérben, makróobjektívvel készítettem. Aztán digitális géppel folytattam, ezek lettek a színes fotóim. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy számomra igazán fontos anyagot színesben készítsek. Az apró tárgyakat a technika segítségével felnagyítottam, elvarázsoltam. Tavaly a Mai Manó Házban állítottam ki a hatvanszor ötven, egy méterszer hetven centiméteres képeimet, s mellettük volt egy válogatás az eredeti tárgyakból. A látogatóknak meghökkentő volt szembesülniük a tárgyak valódi mérete és a kópiák közti különbséggel.
Miről beszélnek a képek?
H. M. J.: Rólam szólnak, az elmúlástól való félelmemről, a születésről és a halálról. Halott, elszáradt növények, termések közt élettelen bábok. | hirdetés
 |
|
Szólnak a világ szépségéről, a szépség törékenységéről is, nem?
H. M. J.: Remélem.
Gyűjtöd még a tárgyakat?
H. M. J.: Közel tíz évig gyűjtögettem őket, nem szívesen válnék meg tőlük, de már megváltozott a hozzájuk való viszonyom, „eljátszották” a szerepüket. Befejeztem a fotózásukat, ezzel lezárult az életem egy fontos szakasza, ennek a lenyomata a könyv. Amíg dolgoztam rajta, csak a mese és a valóság határán tudtam elviselni mindazt, ami körülvesz. A Más Világ című könyvünk, a roma telepek után menekülés volt számomra a Csalóka látszat. Tele bizonytalansággal, kíváncsian várok: várom, mivel kínál meg az élet, mi lesz a következő munkám, mibe szeretek bele.
Város a városban
 Kiváló filmesztéta, Báron György nyitotta meg Stalter György Józsefvárosi anzix című kiállítását 2007 márciusában, az ő szövegével indul a kötet. Báron a Vityebszket álomvárossá varázsoló Chagallhoz hasonlítja Staltert, aki a „Nyócker” felett lebeg, „s onnan föntről ragyogni, izzani látszik a meseváros”, a fotók pszichedelikusan elrajzolt színeiben és fényeiben „megszépül mindenki és minden”. Hogy megszépülne, szép lenne ezeken a képeken a Práter utca, a Magdolna utca, a Mátyás tér? A lerobbant gang, az összefirkált lépcsőház? Szép lenne a húsbolt előtt araszoló néni, az élelmiszerbolt előtt (Steffl 119 + ü) cigiző fiatalember, a zuhanyozó férfit ábrázoló poszternek dőlő cigánylány? Chagallos, krúdys stilizálást láthatunk a keresztelőhívásos technikától furcsa színvilágú képeken? (Krúdys stilizálás… Azért lapozzunk bele az Asszonyságok díjába.) Más világot, más embereket látunk itt is, mint amiben élünk, mint amilyenek mi vagyunk, vagy inkább: mint amilyeneknek gondoljuk magunkat. De nem is olyan nagyon másokat. Az csak a látszat. Nekem a kulcs Stalter György egy mondata a hetvenedik oldalról, amit Sulyok Lászlónak mondott egy interjúban: „Azt akarom megmutatni, hogy nem szerencsétlen emberek élnek ilyen környezetben, hanem lehet, hogy szegényebbek vagy más normák között telnek a napjaik, ám ugyanúgy megvannak az örömeik.” Nekem ez a kötet elsősorban az emberi méltóságról szól. Több közünk van azokhoz, akiktől idegenkedve vagy akár undorodva elfordulunk, mint gondolnánk. Irigylem Stalter Györgyöt, hogy ezzel a világgal is szót (képet) tud érteni: ezzel is gazdagabb.
Mindkét album szerzői kiadás,
ármegjelölés nélkül
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
