A hét lemeze
Éneklő ifjúság
2008-12. szám / Wágner Gábor
Rövidesen megjelenik a pimaszul fiatal tagokból álló, ám életkorukat meghazudtolóan érett muzsikát játszó, székesfehérvári Jacked zenekar
első, Stop The Show című albuma. Az együttes legidősebb, 21 éves énekes-gitárosát, Mórocz Tamást faggattam.
Ha végignézzük a mostani hazai indie-pop mezőnyt, jócskán ti vagytok a legfiatalabbak, mindannyian a rendszerváltás környékén születtetek. A többi együttesről tudjuk, kiktől kapták az inspirációt. Ti kiken nőttetek fel?
M. T.: Szerintem nem az életkortól függ, hogy kit melyik korszak előadói inspirálnak.  Ránk például a Mando Diao volt nagy hatással, vagy az Arctic Monkeys, amelynek a második albuma egyszerűen tökéletes. Eleinte egyébként amerikai típusú punk-rockot játszottunk. Nem a Green Dayre gondolok, hanem a keményebb dolgokra: többek között Anti-Flag-, Rise Against-számokat dolgoztunk fel.
A jelenlegi felállás mióta létezik?
M. T.: 2005 óta zenélünk együtt komolyabban, azóta írunk saját számokat. Előtte csak ez a feldolgozásosdi ment, néha, ha hívtak, akkor mentünk és lenyomtuk mind a 13 számot, amit tudtunk.
Nagyon fiatalok és tapasztalatlanok vagytok, nemrég kezdtétek, ráadásul még angolul is nyomjátok, ehhez képest elég gyorsan bekaptatok egy nagykiadós szerződést, ami elég ritka jelenség mifelénk. Nem tartotok attól, hogy majd megpróbálnak finoman hatni rátok, mondjuk, ami az angol nyelvű megszólalást illeti?
M. T.: Nem tudnak mivel rávenni erre. Először mi is azt gondoltuk, amikor megkerestek, hogy odamegyünk, meghallgatjuk őket, aztán meglátjuk, mi lesz. Szkeptikusok voltunk, sok „rémtörténetet” hallottunk már mi is. De kellemes meglepetésben volt részünk. Bár felvetődött, hogy egy számot készítsünk el magyarul is a kereskedelmi rádiók miatt, de amikor azt mondtuk, nem, simán belementek.
Gondolom nagyon meglepett benneteket az Universal kiadó megkeresése?
M. T.: Váratlanul ért bennünket. Tavaly augusztusban történt az egész. Az egyik pillanatban még a legnagyobb lelki nyugalomban az első – de csak most megjelenő – nagylemezünk felvételeit fejeztük be épp (amire a PANKK-programtól kaptunk némi pénzt, meg a szüleinktől), a következőben pedig már volt egy kiadónk meg egy szerződésünk. | hirdetés
 |
|
A nagykiadós háttér előny vagy inkább hátrány abból a szempontból, hogy majd a külföld felé kacsingassatok?
M. T.: Úgy állapodtunk meg, hogy az összes, több mint 60 olyan országba kiküldik az anyagunkat, ahol van Universal-képviselet. Ahol bejön, onnan visszajeleznek, hogy mehet, de ahonnan nem szólnak semmit, ott kereshetünk magunknak másik kiadót, ahogy tudunk. Kicsit azért rázós a dolog, mert attól, hogy kérnek tőlünk lemezt, és kiteszik a boltokba, még nem biztos, hogy be is indul valami. Ahhoz az is kell, hogy nyomják a klipünket az adott országban, legyenek interjúk, és az se hátrány, ha párszor fel is léphetünk náluk.
A kiadó döntésében közrejátszhatott az is, hogy a híretek előttetek járt, a közönség, a sajtó és sok zenész is nagyon elismerően nyilatkozott rólatok. Amikor meghallgattam a kiadás előtt álló albumról pár számot, magam is elcsodálkoztam, mennyire profin szólaltok meg. Ti tanultatok zenélni, vagy autodidakták vagytok, netán született tehetségek?
M. T.: Tanultunk zenélni, de mindannyian csak 1-2 évet, az alapokat. Leszámítva a dobosunkat, mert ő annyira saját stílusban dobol, hogy fel sem vették a zeneiskolába. A legtöbbet abból tanultuk, hogy számokat dolgoztunk fel.
Az itthoni indie-zenekarokkal milyen a kapcsolatotok?
M. T.: Elég jó. Most még ideális a helyzet, mert nem vagyunk sokan, mindenki ismer mindenkit, eljárunk egymás koncertjére, sőt, van, aki több bandában is nyomja egyszerre. Nagyon családias a légkör, akinek jobban megy, az segíti a másikat, mondjuk azzal, hogy közös koncerteket ad a két zenekar.
A nagylemez mikor jelenik meg pontosan?
M. T.: Március vége felé. A lemezbemutatón, március 21-én a Bakelitben – ami az Urban Wave Indie Tour első bulija is lesz egyben – már biztosan meg lehet vásárolni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
