Pasztircsák Polina és a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Mozart persze alapvető ma is a koncertműsorokban, különböző áriáit rendre előadják ifjú és kevésbé ifjú hölgyek, de az Ah! Lo previdi aligha jön ki bárkinek is a könyökén.
 Viszont aki egyszer is hallotta, sejti, hogy miért.
Mert nehéz. Nagyon nehéz, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem is egyszerű ária, hanem egy teljes jelenet. A történet, amelyben az ária elhangzik, épp szomorú fordulatot vesz: Androméda megtalálja élete párját. Nem közönséges körülmények között, hiszen épp pucéron kitették a tengeri szörny elé élő áldozatnak, amikor jön egy ifjú, Perszeusz, és megmenti az életét. Nem csoda, hogy Androméda szerelmes lesz a megmentőbe, de szerencsés módon az érzelem viszonzódik is, minden készen áll a boldog beteljesüléshez, amikor Androméda szegény híreket kap: szerelme meghalt. Érthető módon összetettek az érzései, és ezek az összetett érzések Mozartnál ki is fejeződnek: düh, kétségbeesés, összeomlás. Az ária így is indul, Androméda a rossz hír hozójára támad, amiért nem akadályozta meg Perszeusz halálát, majd Perszeuszhoz szól, és csak arra kéri, ne keljen át a Léthe vizén, amíg ő nem csatlakozik hozzá. (Nem tartozik szorosan ide, de utóbb kiderül: vaklárma volt az egész, Androméda és Perszeusz boldog házasságra léptek, egy lányuk és hét fiuk született.)
Mindezt áriába foglalni azt jelenti, hogy az énekesnőnek mindent tudni kell: vad bosszúáriától a gyöngéd szerelem és a bánat hangjáig mindent el kell énekelnie, egyetlen számban. Nyilván nem véletlen, hogy Mozart is szerette ezt a művét, és előszeretettel ajánlgatta a növendékeinek: aki ezt megfelelő szinten adja elő, az elmondhatja magáról, hogy tud énekelni.
Amit egyébként Pasztircsák Polina is elmondhat magáról, hiszen egy éve sincs, hogy tarolt a genfi énekversenyen, a fődíj mellé még három díjat is hazahozott. Ki tudja, talán egy nagy pályafutás elejét láthatjuk. |
vissza
vissza a lap tetejére
