Impresszum | Előfizetés  
  2024. május 4., szombat
Mónika, Flórián

 
 
Nyomtatható változat
Christian Prommer
Drumlesson Zwei
2010-12. szám / WG

A német muzsikus-producer neve éppúgy ismerős lehet a jazz, mint az elektronika berkeiben járatos zenehallgatóknak. Prommer zenekarai, elsősorban is a Fauna Flash (Roland Appel és Prommer),

a Trüby Trio (Prommer, Appel és Rainer Trüby) és a Voom:Voom (Prommer, Appel és Peter Kruder), erre is, arra is kacsingattak. Prommer szólóban is összemosta a kettőt. 2007-ben megjelent Drumlesson Eins című lemezén kedvenc elektronikus számait (többek között a Kraftwerk, Mr. Finger, Jay Dee, Josh Wink és a Nu Yorican Soul egy-egy számát) dolgozta át egy kvartett élén a nu jazz nyelvére, bizonyítva ezzel is, hogy a két műfaj nem esik oly távol egymástól. Az ütőhangszerek és zongora dominálta album nem azért üt nagyot, mert bármi újat is hozna: újító szándék kevésbé jellemzi, mint inkább profizmus és trendszerűség. Mégis kimagaslik a hasonló albumok közül, mert igényesség és izgalom, szórakoztatás és művésziesség harmonikus egységben állnak benne egymással, ami kifejezetten jóleső érzéseket kelt a lemez hallgatójában. A lemez nem merül az unalomba.
Az idén kiadott folytatás hozott némi változást, és ez még szimpatikusabbá teszi az egyébként sem pihe-puha Drumlesson Zweit. A hasonszőrű feldolgozásokban utazók ritkán változtatnak a jól bevált recepten, Prommer azonban mert nagyot, részben mást álmodni. Persze nem alakította át a teljes rendszert. A feldolgozott számok nagy része most is az elektronika alapművei közül került ki (köztük Laurent Garnier, Carl Craig, Jean-Michel Jarre és a Kruder&Dorfmeister számai), a zene azonban már nem tiszta nu jazz, sőt, az erősen a háttérbe szorult. A zongorát helyenként Hammond-orgona váltja fel, itt-ott finom elektronika kerül a képbe, gyakran dinamikusabbak és így táncosabbak is az ütemek, a hangulat pedig a pszichedelia felé fordult, méghozzá a füstös-révülős, monoton, downtempós pszichedelia irányába. A Drumlesson Zwei jóval nyersebb-koszosabb, sejtelmesebb, sötétebb és szexibb lett, mint az Eins. Valószínűleg az ízlés és a vérmérséklet, na meg az aktuális hangulat fogja majd mindenkinél eldönteni, melyik sorszámú dobleckét szereti jobban.
hirdetés

CD
!K7 / Neon Music
Kritika (4,5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor