Kritika (4)
Nemzetközi Felnőttbábfesztivál Pécsett
2010-14. szám / Bóta Gábor
A 15. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivált rendezték meg idén augusztus végén. Pécsett mindig is felvonultak a bábművészet jeles képviselői, de ezúttal, mivel Európa Kulturális Fővárosáról van szó, több pénz jutott a rendezvényre, ahová
 például sikerült díszelőadásként meghívni a világ tán legnagyobb bábosát, az amerikai Eric Basst, aki már vagy harminc éve fellépett a városban. Ezúttal ugyanazt a műsorát, az Őszi portrék címűt hozta, amelyben öregemberek szeretetteljes, lírával és iróniával átszőtt bábportréit láthatjuk. Amikor bemutatta a produkciót, Bass még fiatal volt. Azóta kezd hozzákorosodni bámulatos empátiával megformált alakjaihoz. Hozzánőttek. Lényének meghosszabbításai. Még finomabban játszik velük, mint évtizedekkel ezelőtt. A több remekbe szabott portréja közül a legsikerültebb tán az öreg zsidó suszter, akiért eljön a halál, de nem akar még a karmai közé kerülni, ezért, hogy húzza az időt, mesélni kezdi az életét. Közben remegő kézzel végigsimogatja műhelyének szinte valamennyi tárgyát, bütyköl az utolsónak készülő cipőn, fájdalmas elárvultsággal énekel.
A legjobb produkciókat nem a versenyprogramban, hanem a díszelőadások között láthattuk. Közéjük tartozott a Franciaországból érkezett Theatre du Rugissant. Saját imponáló építményében játszik, ami elölről egy pub és egy éjszakai mulató keverékére emlékeztet, hátul inkább cirkuszi sátorra hajaz. Roppant hangulatos a belső tér is, ahol Christophe Mora rendezésében, Piero Pépin társrendezésében, Moby Dick közismert históriáját adják, meglehetősen temperamentumosan játszó zenekarral, imponáló bábokkal, fantasztikus látvánnyal. Mesebeliek, ugyanakkor gyakran félelmetesek a bábok, karikaturisztikusan torz pofák, érdekes fazonok. Monumentális a tenger, bámulatos mélységében, többféle perspektívából látjuk. Moby Dick, a felbőszített bálna pedig elképesztően óriási, dühében csaknem kivetődik a színpadról, és a nézőkre támad. Díszelőadás volt természetesen a Vietnamból érkező, tradicionális vízibábszínház is. Láthattuk már őket Budapesten, a Felvonulási téren, a Szigeten, a vízből előtűnő, oda elmerülő, hátulról, hatalmas rúddal mozgatott, fantáziadús, izgalmas kunsztokat tudó figurák ezúttal is élményt jelentenek. Az Izraelből érkezett remek színésznő, Yael Rasooly egy kezdetben nyársat nyeltnek látszó titkárnőt ad, aki aztán filmes magazinokból kivágott figurákkal kezd fergetegesen játszani az asztalán, groteszk álomvilágba ringatja magát.
Volt néhány olyan produkció, amelyről nehezen érthető, hogyan került a versenyprogramba. Ilyen például a Rijekai Városi Bábszínház által játszott, ízlésficamba hajló előadás. Egy chatelés közben megismerkedő Rómeó és Júliát láthatunk, a számítógép kamerája segítségével, Júlia mindenét mutogatja naturális valóságában, miközben a bábok szépelgő giccsességgel mintha turisták ámítására szolgáló hattyúk lennének. Úsznak, elmerülve ölelkeznek egy termetes akvárium vízében.
Az amúgy is kimondottan jó formában lévő győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata revüje viszont nagy, vérbő hacacáré, lélekkel teli marhulás, összekotyvasztva a népballada, a pop, a lokál műfaj, a kabaré elemeit. Tengely Gábor rendezése olyan, mint amikor a szellem kitör a palackból, és sok kemény munka után a társulat – szintén keményen dolgozva – valami egészen mást csinál, mint eddig, és közben nagyszerűen érzi magát. | hirdetés
 |
|
A Budapest Bábszínház Morgenstern-verseket feldolgozó Bitódalok című előadása a vásári játék, a fekete humor és a líraian merengő hangulat mezsgyéjén lavíroz. Veres András rendezésében a színészek – Ács Norbert, Kovács Judit, Teszárek Csaba – embernagyságú bábokat mozgatnak, amelyek egészen hasonlóan öltözöttek, mint ők, vagyis összemosódik élő és a holt, ami egy halálról sokat merengő előadás esetében kifejezetten szerencsés, bár szerintem sokkal több kapcsolat lehetne a szereplők és az általuk életre keltett bábok között.
Voltak remekbe szabott és igencsak rossz produkciók, de az ezúttal is látszott, hogy a bábjáték izgalmas, komoly gondolatok hordozására képes műfaj.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
