Kritika (3,5)
Megaagy
2010-16. szám / Szalóky Bálint
Úgy látszik, az idei év nem a szuperhősöké, hanem a szupergonoszoké – legalábbis az animációs filmekben. A Gru után ugyanis itt van a képregény-mitológiából sokkal inkább merítő Megaagy,
 melynek kiindulópontja pofonegyszerű: mi történne, ha jó és rossz örök csatározásából egyszer az utóbbi kerülne ki győztesen? Megaagy ugyanis állandóan megkeseríti Metro City lakosságának életét, de Metro Man szerencsére mindig időben érkezik, hogy rács mögé juttassa ellenfelét. Azonban Megaagynak egyszer sikerül az, amire ő sem számított: likvidálja Metro Mant. Hirtelen nem is tud mit kezdeni az ölébe hullott hatalommal, ezért új nemezist teremt magának. De az így létrejött Titán távolról sem vonultatja fel elődje erényeit, két dudás pedig, mint jól tudjuk, nem fér meg egy csárdában. A DreamWorks égisze alá tartozó PDI (Pacific Data Images) általában változó színvonalú alkotásokkal jelentkezik, a Megaagy pedig a középutas megoldás: az alapötlet felettébb izgalmas, éppen ezért a témában sokkal több lehetőség lett volna, mint ami kiaknázásra került – ráadásul a filmbeli átlagemberek bálványimádata is némi homlokráncolásra adhat okot. Összességében azonban a Megaagy mégiscsak szórakoztató másfél órát kínál, ami ugyan nem éri el a PDI legsikerültebb darabjainak színvonalát (Shrek 1-2., Kung Fu Panda), ugyanakkor túlmutat a kínosan lélektelen technikai erődemonstrációikon (Cápamese, Harmadik Shrek). Arról viszont érthető okokból le kell tennünk, hogy mi is az eredeti „szereposztást” hallhassuk: az angol nyelvű változatban Megaagyat Will Ferrell, Metro Mant pedig Brad Pitt szólaltatja meg. Egy ilyen párosítást megnéznénk akár élőben is!
Megaagy
(Megamind)
Amerikai animációs film | hirdetés
 |
|
Rendező: Tom McGrath
96 perc
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Bemutató: 12. 16.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
